Ez egy nagy talány.

Newton korában elintézték a dolgot az abszolut térrel. Ha van abszolut tér, akkor ahhoz képest lehet forogni és kész.

Az altrel - bár nem zárta le a kérdést - képes volt egészen újat mondani.

Tegyük fel hogy egyetlen csillag van a világon, és ekörül kering egy űrhajó. Az űrhajóban van egy giroszkóp, amivel mérni tudják hogy forog a hajó vagy nem forog.

Newton modelljében a giroszkóp akkor nem jelez forgást, ha ha a hajó a ablaka nem mindig a csillag felé fordul, hanem egy képzeletbeli távoli pont felé néz. (a nem forgó hajó ablakán kinézve úgy tűnik, a csillag megkerüli a hajót)
Logikus: a hajó a képzeletbeli abszolut térhez képest nem forog, a csillag meg nem számít a forgás szempontjából.

Az altrel modell kicsit mást mond.
Ha a hajó nagyon messze kering a csillagtól, akkor kb fenti newtoni modellnek felel meg a helyzet.
De ha a hajó közelebb kering a csillaghoz, akkor fokozatosan változik a helyzet, a hajónak kissé fordulnia kell a keringési pályával megegyező irányba ahhoz, hogy a giroszkóp forgásmentesnek mérje a hajót.
Ha a csillag egy fekete lyuk (azért hogy közelebb lehessen vinni a hajót anélkül hogy belül kerüljön a csillagon), akkor éppen az eseményhorizonton levő pálya lenne az, ahol a hajó akkor nem érezne forgást, ha az ablak mindig a csillagot nézné.