"Milyen jó lenne egy kis dombos rész, ahol sosem fagyna le a füge..."
Ebben az alföldi óhajban az az érdekesség, hogy a síkon azonos mértékű légköri hideg esetén a dombvidék völgyeéinél kedvezőbb minimumok alakulnak ki. A baj az csupán, hogy ezek ott abszolút korlátot jelentenek, tehát nincs olyan szint, ahol ezeknél még kedvezőbbek lehetnének, mondjuk, egészen a füge el-nem-fagyásának küszöbéig. Ugyanakkor a dombvidéken a rendkívül hideg völgyből fölfelé indulva egyre enyhébb minimumok vannak, normál esetben a füge elfagyási küszöbén jócskán kívül lehet kerülni a megfelelő magasságban.
Persze ha a térség meteorológiai állomását belelökik egy völgybe, akkor úgy fest, mintha az illető dombvidéken (általában) alacsonyabb minimumok lettek volna, mint a síkságon. Így lehetséges, hogy például az utolsó télen az Alföldön -17- -19 fok mellett általános a fügeelfagyás, Dél-Zalában -21 fok mellett pedig csak a legalacsonyabb fekvésekben károsodott a füge. Ahol jellemzően jelen van, azaz a dombokon, a haja szála sem görbült. Más kérdés, hogy a meteorológia évszakértékelő archív anyagaiban az idei tél (is) itt lesz "hidegebbként" elkönyvelve. Csak a valóságot a hülyeség cseppet sem érdekli.