Nekem voltak nagyon intenzív álmaim, amikre szinte teljes részletességgel emlékszek.
Ezek igazi transzcendens élmények voltak, az intenzív érzelmi reakcióim miatt szinte beleégtek az emlékezetembe.

Valamikor gyerekkoromban a 80-as években: Apámmal futok a kígyó elől, végül apám elfárad, átbújik egy sorompó alatt, mondván innen egyedül kell továbbfutnom.
1992 körül: Pánikszerű ponttá zsugorodás - majd növekedés.
1998 nyara: Pánikszerű ponttá zsugorodás - majd növekedés. #2
2007 nyár: Éjszaka anyám mellett fekszek az ágyban, akit lehetetlenség felébreszteni. Apám a konyhából hideg hússzeleteket vagdos az arcomhoz majd őrülten vihog. Végül szenvedő arccal ezt mondja: bocsáss meg, nem tehetek róla...
2007 nyár: Társammal a villámló éjszakában sétálunk, elválunk, én egy fémtelepen megyek át. Egy bádoglemez mozog, lassan gömbvillám bújik elő alóla és engem figyel.
2007 nyár: Sziklás pusztán vagyok, sziklák hullanak az égből.
2007 nyár: Fegyencekkel hajózom az óceánon, a vízben úszkálok, majd a sztratoszférából figyelem, ahogy egy égitest nagyon lassan becsapódik a Földbe.
2007 ősz: Pókok inváziója a gyermekkori otthonomban, partvissal megölöm a királynőt.
2007 ősz: Ritka undorító véres-fekáliás-pornográf álom, inkább nem részletezem...
2007 tél: Első álom az elveszett lelkű gyilkosról, aki mocskos, egykor fehér ruhájú katona.
2008 tavasz: Álom a gyilkos két áldozatáról, inkább ezt sem részletezem...
2008 nyár: A gyilkos könyörög, hogy pusztítsam el, egy mechanikus préssel ölöm meg.
2008 nyár: Tudatos álom, kedvem szerint irányítom magam a városban. A wc-n kiszarom a szívemet, erre felébredek és megnyugszom, hogy még bennem van. :)
2009 nyár: Éhes kutyák egy házban a bejárat és a hátsó bejárat felől végtelenül lassan közelednek felém cikkcakkos útvonalon.
2010 nyár: Ez talán egy hónapja lehetett. Emberek ugrálnak a városban egy megtervezett ütemre, a rezonanciától a csecsemők sírni kezdenek, majd hullámban ledőlnek az épületek.