"Ezzel nem értek egyet. Szerintem a kísérleti eredmények segítséget jelentenek abban, hogy helyrerakjuk a logikánkat. Szerinted mennyire logikus egy olyan elmélet , amiben csak inerciarendszerek vannak, és el vannak felejtve a gyorsuló rendszerek?"

 

Senki sem mondja, hogy egy elméletnek szükségszerűen a valóságon kell alapulnia. Egy elméletet én akkor már helytállónak tekintek, ha az önmagával nem fog ellentmondásba kerülni.

Szerintem egészen más kérdés, hogy az adott elmélet áll-e a világra, vagy, hogy kielégítő-e a valóság leírására. Természetesen a Tudomány kenyere, hogy csak olyan elméleteket gyártson, illetve alkalmazzon, amelyek alkalmazhatóak és amelyek ennél fogva szoros kapcsolatban állnak a valóság szövetével.

Ettől függetlenül pusztán elvi szinten minden elméletet önmagában el tudok fogadni, amelyik teljesíti az önmagával ellent nem mondás kitételét. Megint csak megismétlem magam, hogy természetesen nem fogom a tudományosan megalapozott elméleteket keverni a pusztán logikailag helytálló elméletekkel.

Ha úgy tetszik ez nálam elvi kérdés, mivel eléggé ortodox szkeptikus vagyok. Semmilyen legalább elvben működő magyarázatot nem zárok ki véglegesen.

 

A Klasszikus mechanika, a Speciális Relativitás, az Általános Relativitás elméletei egyaránt a világ pontos és hiánytalan modellezésére tett kísérletek megnyilvánulásai. Sorban előrefelé egyre kisebb hibával közelítik a feltehetően létező végső megoldást. Mindegyiknek megvan a maga érvényességi köre, amelyben az adott elmélet még az elvárt hibaküszöbön belül teljesíti a pontosság feltételét. Összeségében mndegyik logikusan felépített.

 

Minekután azonban felismertem mondjuk a Lorenz trafó helyességét, már nem nevezhetem többé elvileg helytállónak, vagy igaznak a Galilei félét. Még az adott érvényességi körön belül sem! Elvi hiba lenne azt állítani, hogy x'=x-v*t, mikor tudjuk, hogy valójában x'=x-v*t/Gyök(). Egészen más kérdés, hogy mégiscsak alkalmazzuk a Galilei trafót, mert bizonyos esetekben blődli lenne állandóan a gyökös kifejezés értékét bepötyögni a számológépbe, ha előre tudjuk, hogy a kapott osztóhányados 13 tizedesjegyre az 1-el fog megegyezni. Ez azonban inkább gyakorlati kérdés, mint elvi. Gakorlatilag oké, elvileg nem. Annak idején ezekért a kis felismerésekért egy-egy kémia-számítási dolgozatomban a jegy az 1-estől a 4-esig fluktuált, még akkor is ha így is úgyis a helyes eredményt kaptam eredményül.

 

Ilyen például a tipikus vegyészkérdés, hogy mennyi a 10 a minusz nyolcadikonos koncentrációjú sósav oldat pH-ja??? Ilyenkor derül csak ki igazán még sok vegyésznek is életében először, hogy a pH=-lg(HCl) képlet valójában elvileg hibás. A fejét nem törő vegyész rögtön bepötyögi és megkapja a lúgos pH-t eredményül.......sósav oldatra..... :D

Ez a példa szimbolizálja azt amit a Galilei vs. Spec.Rel jelent egymáshoz képest, vagy A Spec.Rel. az Ált.Rel.-hez képest....vagy az ÁltRel. a fene tudja szuperhúr-48dimmenzióban-bránok izéhez képest.