Az állam most sem megengedi magának első lépésben, hanem középtávra lebegteti, mint egy olyan eszközt, ami a bérek versenyképességének ígéretét hordozza a munkadók irányába, akik így kapacitásokat telepíthetnek, fejleszthetnek arra alapozva, hogy ha béroldali nyomás jelentkezik, akkor az állam adóeszközöket is bevetve segít.
Amikor bevezetésre kerül az ösztönző adócsökkentés, akkor sem konkrét kiadás, hanem elviselhető, átmeneti jellegű adó kiesés legfeljebb.
Az sem biztos, hogy jelentős kiesés, mert a zsebben maradó jövedelmeket azonnal elköltik a fogyasztás összes vonzatával együtt. Ha ez a zsebben maradó pénz egyszer-kétszer megforog, akkor még direkt veszteség sem biztos, hogy keletkezik.