Persze nem ismerhetem az eletedet es ha ismernem is nem lenne jogom valamit is állitani.

Ha osszeszamolom kb.egy felevet toltottem Izraelbe ( 8 szor voltam ebbol egy  hivatalos ut volt).Barataimat mindig  atalakulasba lattam,talaltam..barati koruk a hazai,nagyon keves kulonbseggel,igaz baratot  mas korokbol nem talaltak (igaz kb.40-45 evesek voltak mikor emigraltak) gyermekeikkel a kapcsolatuk  ha egyutt is vannak allandoan (2 esetben) vagy azok mar elkoltoztek feluletes a temaik csak a konkret csaladi megoldasok korul forog,ok mas eletet elnek ,kicsit lenezik a szulleiket ,elmaradottoknak tartjak (ez talan igy lenne ha itt maradtak is volna),a kulturajuk  nem kozos ,nem hoznak magukkal semmit ,ott nevelkedtek. A katonasag a nagy tegely.A  14 gyereknbol oszesen, egyiksem vett,ment hozza,magyar vagy roman erdetuhez,az unokak mar nem trudnak magyraul-romanul.. A szullo ,nagyapak tehat az en barataim idegenul forognak a maguk valsztotta korbe,a ygerekek is idegenek szamitanak.. Tudjak miert vannak kint ,felaldoztak magukat a tobbseguk igy gondolja, na es ha amardtak volna most szenvednenek az itteni antiszemitzmustol,amit persze felnaygitanak valobban a amguk igazolasara.. Ugyanakkor be kell valjam tetszenek a ygerekeik,batrak,szepek,talan a sajat orszaguk levegoje vagy a katonasag treningje de nem ahsonliztanak a baratimra ... A barataim boldogak ha valami hazait viszek nekik,az egy unnep, a legztobbjuk (itt is  3 kivetel van) nem tanultak meg tokeletesen heberul igy elsnek egy sr nagyerteku kultur esemnyrol..egy baatom aki itthon kotelsegszeruen jol megtanult oroszul  orosz szinhaz elkoadasokra jar.. En ebbol indultam ki.