Olyan 25 éve kapott nagyapám valakitől olyan sütőtök magját, amiből a 3 legnagyobb együtt valami 110-120 kg körül volt, le lett mérve, mert eladtuk egy üdülő éttermének, de már nem emléxem pontosan. A legnagyobb talán 45 kilós volt, ketten tettük be a Zsiguli csomagtartójába, mert fogantyú persze nem nőtt rá. (Ebbe a mátrai honvédüdülőbe hordtuk vagy 10 éven keresztül minden felesleges terményünket, az ismerős konyhafőnök bármit megvett. Szóval, jó buli volt, sajnos, az előző O-kormány honvédelmi minisztere szemet vetett rá, és oda lett a jó világ. Azután kezdtünk piacozni, de ez kemény dolog.)
Na, de a tök: ugyanolyan típusú, fehér héjú volt, mint a nagydobosi, csak hosszú formájú, mint a takarmánytök. Húsa vastag, narancssárga, édes, gesztenyeízű, parázs, és nem olyan plötty meg tökízű, mint ezek a kis narancssárgák. De összeporzódott a nagydobosival, és a végén már egy nagy hosszú se lett, manapság meg már nem is vetünk, mióta több egymás utáni évben nem kötöttek a tökök a nagy aszály miatt.