Az érett zöldbab jó szárazbabnak, igaz, nem olyan kiadós, mint ami arra való.
Egyébként teljesen megértelek. Sokszor nekem is fejemre nő a kert, csak én szerencsére születetten nagyon rendetlen vagyok, így jobban viselem a káoszt. Sőt valamennyire igénylem is. Zöldbabot direkt későn vetek, hogy később kezdjen csak nyomasztani a szedési kényszer és csak futót. És nincs túl sok, egy uborkahálóval burkolt gúla, mellé vetve kb. 15 deka bab. Ez szépen apránként terem a fagyokig, egyszerre annyit, amennyit megeszünk, a fagyasztóba nem teszek.
Karalábét nem ültetek, mert ismerem magam annyira, hogy megfásodna az összes. Zöldborsó sincs túl sok, különben rámvénül.
Olyasmiből érdemes többet vetni, ami eláll a tövén vagy az ágyásban: répák, cékla, kelbimbó, sütőtök vagy spagettitök (cukini helyett például), mindenféle termés, amit éretten kell leszedni.
Milyenek a kiütéseid? Én tavaly szenvedtem kegyetlenül, miután napos időben kevéssé felöltözve megmetszettem a sziklakertben a rutát. Két napra rá az összes bőrfelület, amit korábban nem takart ruha, tele lett viszkető, égő hólyagokkal, ezek még kb. egy hétig folyamatosan jöttek elő. Ha levakartam, égő seb lett belőle. És marha nehéz volt kitalálni, mitől volt, mert a növénnyel való érintkezéskor egyáltalán semmit nem éreztem, akkor nyoma sem volt. Állítólag ilyen a pasztinák is, ami tényleg igaz lehet, mert most a karom megint ilyen. Múlt héten a pasztinák mellől szedtem a fokhagymát és hét végén oda vetettem a répákat.
Egy megoldás van: felöltözve dolgozni. Megint nyesni kell a rutát, megvárom, míg hűvösebb lesz (hét végén), akkor hosszúnadrágban, zokniban, hosszú ujjú ingben és kesztyűben megcsinálom.
A fototoxikus hatás ilyen hólyagokat eredményez (saját bőröm volt tavaly):