Szia Kedves Auróra!
Én ezt nem egészen így látom.
Vegyünk egy töltéssel rendelkező részecskét, amely kialakítja a saját magát körül vevő elektromos mezőt.
Ezen a mezőben mozgassunk egy dx kiterjedésű testet.

Nyilván a dx határérték nagyobb mint zéró, (különben zéró lenne, ha nem lenne nagyobb :-) ,) így a mező forrását pontszerűnek tekintve van egy pontunk ahonnét megfigyelünk egymástól dx távolságon lévő és együtt mozgó másik két pontbeli hatást.

Ezzel előállt a :"Ugyanakkor egy pontból megfigyelve két olyan eseményt, amely események forrásai mozognak a megfigyelő rendszerében, soha nem mérheti a megfigyelő egyidejűnek a saját rendszerükben egyidejű eseményeket." - helyzet.

Vagyis miután az események egy részének a hatása ilyen háromszög elrendezésekben zajlik le, rájuk nézve életbe lép a relatív egyidejűség esete.

Azaz nem helyettesíthető a mező fogalma az egyidejűség okán..

Ahhoz, hogy ilyenhez hasonló helyettesítést végezhessünk, más leíró matematikai megközelítéseket kellene alkalmaznunk.

"Ebben gondolom az van elrejtve, "

Nos, a párhuzamos eltolás elve van "elrejtve".. Ugyanis a 4D-ben, mindegy, hogy melyik koordináta mentén tolunk el egy pontpárt, a többi koordinátát nem változtatja meg az eltolás.

Így akár x tengely mentén n darab eltolással n sokaságú,( vagy akár végtelen sok,) (xn,y,z,t) - (x'n, y',z',t') pontpár képezhető úgy, hogy minden pontpárban
az y,z,t és y',z',t' koordináták értéke ugyanaz.

és ezzel minden y',z',t' pont beli esemény egyidejű úgy a t= t= t=.. t=t rendszerében, mint ahogyan egyidejű a t'= t'= t'= .. t'=t' rendszerében is.

Ez szimpla ábrázoló geometriai alaptétel. Kár hogy Einstein nem jelezte, hogy ismeri a geometria alaptételeit.. Így könnyen azt hihetjük róla, hogy nem volt tisztában a párhuzamos eltolás elvével.