"ha végiggondolod, hogy honnan származtatod valójában a metafizikai igazságot, oda fogsz jutni, hogy egy tapasztalaton kívül létezőnek kell lennie, amiben eredezik. persze ha szerinted nem így van, kíváncsian olvasnám az erről szóló eszmefuttatásodat..."

Nagyrészt leírtam a lenti hozzászólásomban azt, ahogy én erről gondolkodok. Kiemelném, nyomatékosítanám azonban azt a közkeletű tévedést, amivel most Te is éltél, miszerint a metafizikai igazságnak "egy tapasztalaton kívül létezőnek kell lennie, amiben eredezik". Metafizikáról nemcsak a tapasztalaton, világon kívül értelmes beszélni, vagyis nem feltétlen transzcendens eredetű. Nem elég rejtélyes maga a világ, a természet körülöttünk? Nem ad épp elég kérdést a tudománynak, filozófiának? A világban lévő jelenségek, létezők (beleértve az állatokat és önmagunkat is) szemlélete lehet az út a metafizikához. A buddhisták nagyon jól ismerik ezt, az ő gyakorlatuk ugyanez, tudásuk, bölcsességük ezen alapul. A világot megpróbálták elfogultságoktól, előítéletektől mentesen szemügyre venni, ahogyan az magában van, illetve önmagukba néztek mélyen és olyan igazságokhoz jutottak el (pl. a vágy természetrajzához), amely egyszerre van jelen ebben a világban, immanens tehát, mégis metafizikai természetű, hiszen nem valami tanult vagy tapasztalt dologról van szó.