Szia Gézoo!

 

"Mint ahogy azt a másik topicban említettem, a főként (vagy csak kizárólag) matematikai értelemben használatos modellekbe bármilyen virtuális részecske, akármilyen operátor, tenzor stb. "belefér"."

 

 Amikor Feynmanék megalkották a QED  perturbációszámítását, akkor a diagramoknak részecskefizikai folyamatokat tulajdonított. Ilyen például a vákuum buborék, ahol egy virtuális elektron és egy pozitron pár keltődik, aztán annihilál. Emögött persze az van, hogy a valóság egy nemlineáris valami, amit a lineáris rész körül sorbafejtjük, és a sorfejtés tagjait interpretálják szabad részecskék közötti folyamatokként.

 

"Csupán azért "erőlködtem", mert nekem úgy tűnt mintha egyesek számára valóságosak lennének a nem létezők.."

 

 Azért nem helyes, hogy tényleges folyamatnak tekintik, mert ekkor elfelejtik, hogy az egész Feynman-diagram szabály akkor müködik, ha a Hamilton operátor kölcsönhatási tagja, a szabad részéhez képest  elhanyagolhatóan pici. Ha a kölcsönhatás tagja összemérhetően a szabad részhez képest, akkor a részecskéknek a zápora jelenne meg, és mindegyik járuléka a szóráshoz képest azonos mértékű, így a sorfejtésben egyre magasabbra menve egyre intenzívebb folyamatok jelennének meg.

 

"Azt látom, hogy sokan úgy emlegetik a Casimir effektust, mintha a jövő energia Grálja lenne. Mintha a vákuumban valóban végtelen és kimeríthetetlen energiákat lehetne kiszabadítani, valamiképpen ezen és hasonló effektusok felhasználásával.
És talán túlreagáltam kissé.. "

 

Ez valóban így van. Ők valószínűleg nem ismerik a munkatétel fogalmát, és azt hiszik, hogy a vákuumenergia, energiaváltozás, vagyis munka.