Az általad leírt nézeteket (kizárólag közúti szállítás, a vasút teljes leépítésével) Amerikából hozták (mint minden tárgyi és erkölcsi szemetet), ott a 30-as években tarolt.
Nyugat-Európában az 1950-es években volt sok híve.
Kelet-Európába már egy lekopott, kevésbé radikális változata jutott el az 1960-70-es években.

Mára mindenütt kiderült (a gyakorlat bebizonyította) hogy ez az út nem járható. Zsákutca. Néhány éve, talán évtizede megkezdődött a károk helyreállítása sok-sok pénzből: az illetékes országok közlekedési szakemberei és kormányai újra felismerték, hogy a vasúti közlekedésre igenis szükség van. Minél későbbi ez a felismerés, a régi rossz elvek okozta károk helyreállítása annál több pénzbe kerül.

Volt olyan ország, ahol nem járták végig ezeket a zsákutcákat: Svájc. A közlekedési szakemberek "bezzegelésének" fő témája.

Az általad írt nézeteket ma már komoly szakember nem hangoztatja, ugyanis szakmai körökben igencsak megmosolyognák. Ilyen nézeteket csakis szamán kívüli laikusok írnak, vallanak. Joguk, mert nem értenek hozzá. Megértem őket, nem a szakmájuk. Csak ötletelnek. Butaságokat beszélnek. Jól áll nekik, senki sem veszi komolyan.