Úgy tűnik nekem, hogy vannak olyan történetek, amiknek csak tanulságuk van, (jó) megoldásuk nincs. Honnan tudjam, mi lenne a megoldás Izrael számára, de ahogy a cikket olvasom, az nyilvánvaló számomra, hogy az életem nem élném egy ilyen konfliktus alatt. Egyrészt azért sem, mert a cikkíró gondolkodása is torzult a helyzet hatására, nem felel meg azoknak az értékeknek, amiknek a szellemében én gondolkozok, ezt ő is tudja, és meg is magyarázza szépen, de ettől még nem várhatja el tőlem, hogy nézzek rá, mintha a gondolkodása mégiscsak megfelelne azoknak az értékeknek.
Senki se szeret veszteségeket realizálni az életében, én ezt megértem. De van, amikor csak azt lehet eldönteni, hogy melyik oldalon vállaljuk a veszteséget. És még az is jobb, mint mikor még ezt sem lehet eldönteni. : )))