Hegedűs Claudia: Hiszünk-e (még) a mesében? Interjú Szervét Tiborral = Színház.hu, 2010.07.11.

 

"Szervét Tibor: - (...) ibseni és csehovi helyzetek fogalmazódnak meg benne, az így van. Ebből (is) következik, hogy nekünk két nehéz dolgunk van, mert egyszerre kell megtörténniük ezeknek a rendes lélektani folyamatábráknak és ugyanakkor nagyon viccesnek kell lenni. Életveszély, hogyha ez nem mulatságos.

(...) csak az összenézés után jött a mondat, ami meg közben történik, azt majd remélhetően észreveszik a nézők. Az ilyeneknek, hogyha jó sok van belőle, akkor ezeknek erős katalizáló hatásuk van, vagyis sokkal könnyebben bemennek a történetek a közönség lelkébe, hogyha látják ezeket a másodlagos, harmadlagos játékokat, és ezeknek egy rendes kis világát ott a színpadon.

 

Riporter: - Tóth Ildi és közted van egy ilyen cinkos, összekacsintós, bohócos melegség?!

Szervét Tibor: - (...) ennek benne kell lennie. Ez másként nagyon nehezen érné el azt a hatást, amiről eddig beszélgettünk. Az a szerencsés, hogyha ez létrejön közöttünk. Azt tapasztalom, mert erről ugye így nem ülünk le, hogy ezt megbeszéljük, de azt érzem én a magam részéről, hogy igen, van egy összekacsintás, ami egy remek dolog, mert rettentően motivál, nagyon serkentőleg hat, stimulálja a saját munka mechanizmusaimat. Hihetetlenül jól esik, ha az ember azt érzi, hogy a partner valamire vevő, és az is serkentőleg hat, ha azt érzem, hogy nem vevő valamire, mert akkor elgondolkodom azon, hogy mi lehet annak az oka. Mert ugyebár én alapvetően bízom ebben a színésznőben, akivel ilyen sokat dolgozom együtt ebben a színdarabban, akkor az miért nem tetszik neki, nézzük meg. Tehát ez fölfelé húzza az energiákat, remélhetően..."