Üdvözlet...

Valóban nagyon nehéz lenne társadalmi konszenzust kialkítani az alapvető elvárások ügyében, és nem csak azért mert azok (a rengeteg különféle elvárás miatt) csak a legeslegalapvetőbbek lehetnének (ha valóban konszenzusra törekszünk)pl. két lábon járjon és ne írtsa ki az országot. Ha meg a nagy többség elfogadna bizonyos elvárásokat (áterőszakolná őket), a kisebbségben maradtakkal mi lesz. Csak azért mert ők magasabb, vagy éppen alacsonyabb kritériumokat állítottak volna, az ő véleményüket nem vesszük figyelembe? Ez éppen a politikában (ha próbáljuk tisztességesen megközelíteni a dolgot) és demokráciában megengedhetetlen. Szerintem igenis el kell fogadni, hogy vannak emberek, akik legszívesebben mindenkit vörösbe öltöztetnének, vagy engem elküldenének Izraelbe, mert zsidó vagyok, vagy téged Iránba, mert arab vagy, vagy olyanok, akik mindenáron megvédenék a nemzeti öntudatot, vagy olyanok, akik minden ilyet feladnának...
Mindenkinek megvan a joga ahhoz, hogy őrült legyen vagy normális, hogy azt gondoljon, amit akar és ha keresztül tudja vinni akaratát és el tudja érni céljait törvényes eszközökkel, akkor csinálja. Erre valók a törvények, hogy megakadályozzák az őrülteket a hatalomra jutásban (nem is beszélve a szavazókról). És lehet, hogy én őrültnek tartom a most hatalmon lévőket, míg más a régieket tartotta őrültnek. Megítélés kérdése. És sehol máshol nem fontos annyira a megítélés, mint a politikában.
Valahogy nevetségesnek tartom az ötletet, amit a levél felvet. Mindig elfeletkezünk róla, hogy a politikusokat mi választjuk, és nem ők választják magukat. Jaj, nehogy már azzal gyertek nekem, hogy nem lehet Csurkán látni, hogy nem normális. Mégis szavaztak rá annyian, hogy bekerült a parlamentbe. Mint mindenhol máshol, a politikában, a politikai életben is végbe fog menni a professzionalizálódás, csak idő kell neki. És nem szabad esztelen eszközökkel siettetni, mert azzal többet ártunk, mint segítünk.

Harlekin