A "hét műemléke" kétségkívül a csempeszkopácsi Szent Mihály-templom volt. Az épület két lépésben készült: az 1250-es évek elején a kis, téglány formájú hajó az apszissal, majd alig pár évvel később a magas torony. Legbecsesebb és legdíszesebb része a déli kapuzat: a faragott kő kereten normann fűrészfogdísz szalad végig, a hegyes timpanonba foglalt oromzatban az Isten Báránya dombormű látható. (Ez alapján feltételezik, hogy a közeli Ják templomának építkezéséről jött át ide valaki, hogy ezt a kis falusi remekművet kifaragja.)
Belsejében nyolc (!) festési periódust tártak fel a kutatók, legrégebbiek a szentély íves falán található részletek: az apostolfigurák az épülettel egyidősek lehetnek.
Mély benyomást tett rám ez a látogatás, szívesen maradtam volna ott még nagyon sokáig. A képek nem adják vissza azt a hangulatot, át kell élni, ott kell lenni...