Első axióma, albérletbe nem engednek bejelentkezni (ideiglenesen sem), ami valószínűleg a sok rossz tapasztalatnak köszönhető, így valahol megértem, de meg is szenvedem. Igazából léteznek olyan kiadó lakások, ahol lehetőség van rá, de ezek ára jócskán megdrágul emiatt.
Az albérlet jelenleg nem reális alternatíva egy családnak, hanem kényszermegoldás, annak minden hátulütőjével. Aki albérletben lakik, az kvázi hajléktalan, hiszen állandó lakcímként egy fiktív cím szerepel, ha ugyan talál valakit, aki hajlandó ilyesmire a kedvéért, mi pl hivatalosan több száz km-re lakunk egymástól. Nincs tehát normál lakhely, az csak egyetemistáknak van. Ezért nehezített az iskolaválasztás, a kórház pedig a bejelentett lakcímedhez tartozó illetékes ellátóhely, amitől te esetleg több száz km-re laksz, egyéb hivatalos ügyben úgyszintén a területileg illetékes hivatalban kopogtathatsz (és itt nem az okmányirodára gondolok!). Belőlem aztán nem hiányzik a mobilitás, de ez csöppet sem olcsó dolog ám. Olyan úri huncutságról nem is beszélek, hogy az embernek igénye van a biztonságra, meg szeretne sajátjának tekinteni legalább egy pár négyzetméternyi területet. Gondoltuk utóbb, hogy mivel nincs járható út a hitelfelvételhez jelenleg, akkor kicsit többet utazunk, kijjebb költözünk, ami jelentene havi húszezer körüli megtakarítást, plusz a költözéssel járó azonnali kiadásként kb 300000 Ft-ot. Igenám, csakhogy a bérlet azonnal drágul, és pont a megtakarítás összegével. A munkahely fizetné ugyan, de csak állandó lakcím és munkahely között. Tehát pénzben ugyanaz, de időben -2 óra. Megéri, nem?
A hitelen ugyan buksz mindenképp, de az kevésbé húsbavágó, mint az albérletet fizetni ilyen hosszú távon, nálam ez már egy lakás ára volt eddig. A szerződésekben egyébként harminc nap van felmondásként az első nemfizetéstől, és mivel az albérletet előre fizeted, az kvázi az adott hónap vége, és nincs átütemezés, meg futamidő hosszabbítás, csak a főbérlő jóindulata. Szerencsésnek mondhatod magad, mert a nagyszüleid jóvoltából, akik gondolom lottón nyerték a lakásukat,nem pedig az akkor szokásos módon jutottak hozzá (tehát nem én fizetem még ma is az adómból), szűk rálátásod van a mai magyar társadalom azon szegmensére, akiknek esélye sincs, hogy saját erőből megteremtsék a hátterüket. Ma ezeknek az embereknek dől be sorra a hitele, mert erőn felül vállaltak, amiben partner volt anno a hitelközvetítő, és a bank is, de most már csak ők a hülyék egyedül, és meg is isszák ennek a levét, de legalább felszínre kerül a probléma, amit eddig ezek a hitelek elfedtek.