A humanista elvek addig jók amíg a benne résztvevők külön és együtt ugyanazt gondolják. Abban a pillanatban amikor valamelyik fél előnyszerzésre, hatalom megkaparintásra, mások kiszorítására vagy megsemmisítésére próbálja felhasználni az egész borul és visszaüt arra aki humanista elveihez ragaszkodik. Ha viszont kimondjuk: ezek az elvek abszolútumok mert alapvető emberi értékeket hordoznak ezért ennek alárendeljük egyéb szempontokat mint pl. kultúra megsemmisülés, nemzetek, népek megszűnése, átalakulása (magyarul: feladjuk az önvédelmet) akkor semmi gond.

Mindebben, igy, izolalva kimondva, teljesen igazad van. Amit mi most Mumuval targyalunk viszont masrol szol. Megertettuk/megertjuk, hogy maga az ember, mint biologiai (szemben azzal, hogy tarsadalmi) fogalom a génjeiben magaban hordozza az agressziot, a gyozni (es igy legyozni) akarast. Ez még az allatvilagbol szarmazik, ahol a mindennapi tuleleshez volt mindez szukseges. Mi (az emberiseg) most azt hisszuk, hogy ezt a reflexet, osztont az emberiseg vagy kinotte, vagy kepes (kepesnek kellene lennie) kontrollalni. Holott az egesz emberi tortenelem ennek az ellenkezojet bizonyitja.

Te már feljottel a tarsadalmi szintre ahol tarsadalmi elveket magyarazol, amikkel en ugyan egyetertek, de ezek már raepulnek mindarra ami biologiai szinten tortenik, es amirol a mai emberseg nem is hajlando tudomast venni. Vagyis osszefoglalva, mi, Mumuval az OK-ot probaljuk analizalni, te meg már az OKOZAT-tal foglalkozol.