A VMK dögnehéz? A Hamichord ahhoz képest nem (26kg), de lehetne rajta még könnyíteni.

Igazból a Nord C-k könnyűek, dehát drawbar nélkül könnyű könnyűnek lenni. Szerintem tolópotikkal sem lennének nehezebbek.

________________

 

Itt van 1956 C1-esének alapja:

Mivel igen meggyőző hangja volt B3-on keresztül, ezért kapott egy B3-at 122-es lezlivel. Összehasonlítva az igazival kijön azért még így is a különbség szépen, de önmagában meggyőző, kellemes hangja lett a C1-nek. A maximum ami kijöhet belőle.

A 147-es erősítő szimmetrizálva lett, tehát 122-vé alakult. Új vezérlést kapott, háromsebességeset. Aztán jött az ikszbésítés, de nagyon:

A hatos csatlakozó helyett 11-es. Mellette a 230V-nak műszeraljzat, mert a 11-esben nem fut már nagyfesz.

A bejövő asszimmetrikus jel innen kimegy és feljut a polc alá rögzített B2 előfokba. (abba a bizonyos RCA bemenetbe) Ott megkapja a szükséges ősöreg csöves előerősítést és szimmetrizálást. A B2 gyakorlatilag a B3 percussion nélküli előfoka, régebbi típusú csövekkel. Kár kísérletezgetni más előfokokkal, amikor rendelkezésre áll olcsón az eredeti is.

A kijövő B3 erősségű és minőségű szimmetrikus jel ezekután gondtalanul meghajtja a 122-es erősítőt.

A C1 lezlivezérlő gombjai vagy a ráillesztett félhold kapcsoló egyaránt alkalmas a vezérléshez.

Hangzás:

1-jazz: harmad C1, harmad 122 szint (épp egy kis hajszálnyi rekedtség)

2-blues: harmad C1, kétharmad 122 szint. (a végfok torzít)

3-soft rock: kétharmad C1, harmad 122 (előfok torzít)

4-hard rock: mindenből 2/3

Lehet hogy szabadalmaztatnom kéne?