Alsó hangon egymillió ember, szétszórva a pártokban és a választóbázisukban.

Az MSZP-nek a rendszerváltás előtt 800 ezer tagja volt, és szó sincs arról, hogy mindannyiukat valamiféle bűn terhelné.

Ha a tényleges bűnösökről beszélünk, akkor így két évtized után legfeljebb pár tízezer emberről (tán annyiról se) lehet szó, az egykori belső elhárítás ügynökeiről, besúgóiról, az állampárti vezetés még élő tagjairól, egykori bírókról, ügyészekről, az elnyomó apparátust tényleges működtető kollaboránsokról.

Ez volt talán a rendszerváltás legnagyobb hazugsága, a bűnösök a rezsimmel megalkuvó kisemberek félelmeire alapozva, a 'társadalmi békére' való hivatkozással maradhattak büntetlenek.

Ezen már valóban késő változtatni, de éppen ezért lenne fontos legalább deklaráció szintjén, szimbolikusan elítélni a kommunista terrorrezsim bűneit. Nevükön kell nevezni a gyilkosokat és hazaárulókat, és szembenézésre kell kényszeríteni mindazokat, akik a diktatúra bűneit tagadják. Erre nincs késő, és soha nem is lesz.