Egyrészt volt egy félresikerült rendszerváltás - a gyermeteg szakszerűtlenség (modern jogállami jogi és gazdasági ismeretek hiánya), a politikai elit kontraszelekciója mellett nyilvánvalóan a rendszerváltók zsarolásán keresztül megvalósított alku révén.

Másrészt utána nem sokkal, még a '90-es évek elején előretörő neomarxista-neroliberális szemlélet révén a diktatúra utolsó pribékjei a '80-as évek legvégi kritizáltság után egy csapásra érinthetetlen szentté váltak a közbeszédben, akikről NEM ILLETT rosszat mondani "finomabb körökben". Ez a szemlélet csak 2006. őszén kezdett megtörni és hiteltelenné válni, és bár a 2/3-os Fidesz-győzelem után újra agresszíven bugyog a médiából, az átlagemberek nagy része már nem vevő erre.

Egyszerűen a közhangulat lett olyan, hogy újra "illik" beszélni arról, mi folyt itt 1949-89. között. Kell is beszélni róla, nemcsak mutatóban.