Hwezredes! Trambi!

Össze ne kapjatok már itt nekem valami jelentéktelen mondatomon!

Szerintem a B3 azért jobb hangszer, mint az A100, mert nincs benne több, mint amennyi kell. Viszont az meg pont elég. Ebből a szempontból még a C3 versenyezhet vele, de annak nehezebb a doboza. a100, e100, d100, g100, rt3 mind-mind sokkal bonyolultabb elektronikákat tartalmaznak, de valamiért egyetlen híres felvétel sem ugrik be, amin ezek játszanának nélkülözhetetlen szerepet. Ez nem azért van, mert minden zenész sznob b3 rajongó, hanem mert egyszerűen az a legegyszerűbb Hammond, ami már elég jó mindenre. Ezért lett a MiniMoog is olyan népszerű. Az újabb funkciók technikailag biztosan komoly újítások és fontos lépcsőfokok voltak, viszont nagyon kevesen találták használhatónak. Ez alól mondjuk a rugós zengető kivétel. Ezek egyébként olyan hibák, amikbe ma is sokan beleesnek a mérnöki vénával megáldottak közül. (pl az alsó manuál visszafoldbackelés, túlzott zajtalanítás, hifi elvek erőszakos alkalmazása, teljesítmény értelmetlen fellegekbe fokozása, stb.) Ezek mind értelmes változtatások technológiai értelemben. De a zeneileg semmit nem tesz hozzá a hangszerhez, ami elektromos hangszerek között kiemelkedően sokszínűre és élőre sikerült rögtön az első pillanattól fogva (Model A)

más:
Az Hammond-féle hangrendszerek (pl a100 alja) bár nagyon kellemes hangot adnak, valójában profi, koncertező felhasználásban feleslegesek, nehezen hangosíthatóak, és legfőképp kevésbé jók, mint pl egy (két!) Leslie, vagy 19 Marshall fej-láda!

Trambi-"Különben az élet megalkuvások sora ha erre gondolsz Premecz ur, és hála a te Istenednek hogy te csak általad értékesnek tartott utokornak fennmaradó, maradandó zenét játszhatsz , és nincs az a pénz amiért az elveidet feladva sz@r együttesekben sz@r zenét játszanál. No ez sem lenne egy utolsó "kereskedöi vaker"

- Nem tudom, ezt ironikusnak szántad-e, vagy sem. Az a helyzet, hogy van az a pénz, és nem is olyan sok, amiért bármit eljátszik az ember. Ez az a bizonyos ár, aminek semmi köze az értékhez. Ez is ugyanolyan megalkuvás, erkölcsi és értékrendbeli, amiket említesz. Ennek ellenére nem vendéglátózom, mert utálom, amikor szereptévesztés történik. Ha én megtisztelek valakit azzal, hogy kiadok magamból egy részt az ő szórakoztatására, az a minimum, h ő megtisztel a figyelmével. Mondhatja, h nem tetszik, elmehet, de ha ott van, akkor figyeljen. ...igen, a háttérzenét is utálom.
A zene nem olyan, mint egy bútordarab, a jó fajtája nem háttérnek készül. Hogy a zeném fennmarad-e, az nem most fog kiderülni, de hogy szeretem játszani, az biztos. A többi nem érdekel.

A "kereskedővaker" szó azért ugrott be, mert az, hogy az ár és az érték között nincs összefüggés, az valóban igaz, szinte közhely, sőt, erre épül a teljes modern pénzrendszer is (mennyit ér egy tízezres papírfeci pl?), de a kereskedelemnek pont az a lényege, hogy a kereskedő az árat a vevő értékítélete alapján szabja meg, nem pedig a sajátja alapján. Szerintem ebben azért rejlik némi álszentség, mint ahogy a cinikusan, cirádásan oltogató módban is, ahogy írsz sokszor. amugy béke!