Simán lemondok a családi és akármilyen ünnepekről! De nem egyoldalú önző módon... kapni sem akarok, nemcsak adni! Szerencsére egyre jobban terjed ez a családon belül is, a haverok közt pedig nem szokás. Ja amúgy ettől függetlenül szeretjük egymást, illetve tök jól elvagyunk.

Az ajándékkal még okozhatunk örömet azoknak, akiket kedvelünk - de csak akkor, ha ismerjük annyira a világát, hogy tudjuk, mivel okozunk neki örömet és mije nincs neki - viszont sok helyen már baromira nem erről szól, hanem az ajándékozási kényszerről. Épp ezért a legtöbb ünnep gusztustalan.

A karácsonyban még megmaradt a nyugalom méltósága, de amúgy a kufárok és a képmutatás ünnepe. A húsvét még jobban levetkőzte a pogány és a keresztény múltat is, és az is csak a prosztóságról (eszemiszom, pénzgyűjtés) szól.

A születésnap még valahol oké, de az se véletlen, hogy sok országban nincs névnapozás, és nem feltétlen csak azért, mert nem katolikusok. Most miért örüljek annak, hogy valakit Katalinnak vagy Jánosnak hívnak... az ember csak akkor lehet boldog a neve miatt, ha nem Galambos Leokádia vagy Vég Béla lett...

Rég rossz, ha kívülről - államtól, egyháztól, párttól, családtól, falutól - jön, hogy az ember mit ünnepeljen meg. Minden ünnepnek belső meggyőződésből kell fakadnia. Annak is, hogy nagyapáink harcoltak az oroszok ellen, annak is, hogy Jézus meghalt értünk a keresztfán. Ne mások miatt álljunk be a sorba, legyenek mindenkinek saját ünnepeik, de ha többen ünneplik ugyanazt, az se baj.