Örömmel olvastam,hogy rendbe jött a gerinced! :)
Amiket leírtál abból látom,hogy nem szereted elhagyni magad,és a munkaszereteted,hamar átsegített a betegségen.
( nagyon meg tudlak érteni.....ha dolgozni kell mennem,soha nem fáj semmim.Csak este,és hétvégeken jön ki rajtam is néha az "itt is fáj,és ott is fáj" :)))
Természetesen egy nagy alvás mindig "meggyógyít" :)))

"Jót-rosszat meglátni?"

Teljesen egyetértek veled!Hozzáállás kérdése!

....."örömeim minden esetben "tiszták".

Így már minden világos! A képmutatást én sem kedvelem,még akkor sem,ha én iszom meg a levét az őszinteségemnek.Ezért aztán,hogy ne kerüljek kellemetlen helyzetekbe,inkább megpróbálom mások szemével látni a problémát,és megtalálni az ő igazukat.
(Nem lehet mindig nekem igazam!)

S,a békesség kedvéért (mert a legrosszabb feltételekkel megkötött béke is jobb,mint a legjobb egyezmény, amit csak magammal köthetnék)legtöbbször én teszem meg az első lépést.

" No, nem vagyok én sem mentes a kárörömtől..."

Jól meg kapta!;))))
(Ha van egy kis sütnivalója,legközelebb óvatosabban fog közlekedni a fél méteres vízben.)

"Nem azt mondom, ne keresse a jót, a boldogságot az ember, sőt!
Mindenkor a szépre, jóra törekedjen, de ne annak kényszeres hajszolása legyen az élet értelme."

Én sem a jó kényszeres hajszolását akarom,de sok esetben erőt ad az embernek,ha kizárólag csak a"rózsaszín szűrőt":))) tartja maga elé.

( Tudod: feketében látja a világot! :((((

Igen,azt is tudom,hogy ez önbecsapás,és ostobaság.
De inkább ezt a módszert választom,mert nem vagyok elég okos,és "dörzsölt".


MEGJEGYZEM:

Csak az okosok kiváltsága az,hogy nap mint nap keresve az árulkodó jeleket,olvasni tudja az embereket,ízekre szedve pszichéjüket,kipécézve gyengeségeiket,nevetségessé téve és megalázva őket.

ŐSZINTE TISZTELETEM MINDEN KIVÉTELNEK!

Üdv: Enci