Kedves trambi!

Az élet, nem megalkuvások sorozata, hanem kompromisszumoké. Azt, pedig, hogy milyen kompromisszumokat vagyunk hajlandóak kötni, mi magunk döntjük el. Ebben rejlik a "mindenki kicsit a saját életének a kovácsa" . Hangodból némi keserűség érződik és a Matyi humornak szánt megjegyzését azonnal kés szúrásnak érezted. Legalább is a reakciódból erre lehet következtetni. Picit rá is borítottad a "virágállványt", szerintem rosszul tetted, nem volt igazad. Az, hogy a zenében valaki mit játszik, mit nem, semmiképpen sem lehet "kényszer" kérdése. Akik "vendéglátóztak" például hónapokig, vagy évekig akár presszókban akár hajón, sosem kényszerből tették és nem érezték a zene "megcsúfolásának" vagy pusztán "üzletnek" és akikről én tudok, bármilyen hangszeren játszottak, mind azt mesélték, hogy tanulságos volt és sokat okultak belőle.
Természetesen mindannyian kerülhetünk méltatlan helyzetbe, amikor leszűkül a mozgástér, és szó szerint életben kell maradni, - ez a tét. Akkor kell igazán kompromisszumot kötni - belátom, hogy mit vállalsz és mit nem. Itt dől el, hogy mennyire gondolod komolyan azt, amit magad elé tűztél ki célul, s mennyit vagy hajlandó engedni az elveidből. Ne hibáztasd a Matyit, azért mert Ő úgy éli az életét, ahogyan a saját helyzetéből fakadóan teszi, mert ez az Ő választása, az Ő helyzete, az Ő élete. A miénk más, hiszen nem vagyunk egyformák és koránt sem vagyunk egyforma helyzetben. Nem is leszünk soha, az életben ez (is) a szép.

Mi, nagy majmok, akik a Hammond orgona szeretete és "rajongása" miatt vagyunk a fórumon, ne oktassuk ki egymást, mert nem ezért vagyunk itt......

üdv. hwezredes