"Köszönöm az érdeklődést, de ebben az ügyben nem kívánok nyilatkozni" - hárította el kérdéseinket Szijjártó István, a győri Vasútépítők Kft. ügyvezető igazgatója. Pedig a miniszterelnöki szóvivő Szijjártó Péter édesapja alighanem a kulcsfigurája a hazai versenyhivatali eljárások történetének eddigi legnagyobb összegű kartellbírságához vezető ügynek. A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) június elején szabott ki rekordösszegű, összesen több mint 7 milliárd forint versenyfelügyeleti bírságot négy vasútépítő cégre. A határozat szerint a társaságok vasúti pályafelújításokra- és átépítésekre 2004-2005-ben kiírt összesen 24 milliárd forintnyi és további tervezett közbeszerzések kapcsán előzetesen megállapodtak a piac majdani felosztásáról, annak elveiről, olykor a tenderek győzteseiről is.


A "gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalmának megsértése" miatt így a Colas-csoporthoz tartozó Colas Zrt. 1,5 milliárd, a Swietelsky-csoporthoz tartozó Mávépcell Kft. 2,1 milliárd, a jelenleg felszámolás alatt álló MÁV MTM Rt. 178 millió, a Strabag-csoporthoz tartozó Szentesi Vasútépítő Kft. 3,4 milliárd forintot köteles fizetni. Egyetlen céget nem bírságoltak meg: a Szijjártó vezette Vasútépítőket. A GVH közlése szerint azért, mert bár ez a vállalkozás is részt vett a kartellezésben, "olyan bizonyítékokat szolgáltatott, amely elengedhetetlen volt a jogsértés feltárásához", ezért mentesült minden jogkövetkezmény alól.

A nagyszabású GVH-razzia még 2007 novemberében, egy hajnali rajtaütéssel kezdődött, melyet aztán újabbak követtek. A vizsgálat kezdetben 17 cég ellen folyt, köztük olyan nagyágyúk is voltak, mint a Hídépítő, a Hochtief, a Közgép, a Strabag vagy a Vegyépszer. Később azonban 12 vállalkozás ellen megszüntették az eljárást, mert nem volt elegendő bizonyíték ellenük a kartellezésben való részvételre - köztük a Vasútépítők Kft.-t 2003-ban részben felvásárló Wiebe-cégcsoport magyar leánya, a Wiebe Hungária ellen sem.

Valahol érthető Szijjártó István hallgatása az ügyben. Az általa vezetett "bűnbánó" Vasútépítők Kft. "vallomása" volt ugyanis az, amely lebuktatta a többi céget - méghozzá elsőként. A magyar versenyjogi törvény szerint - amely tavaly "honosította" az Európai Unióban először 1996-ban alkalmazott úgynevezett engedékenységi politika mintáját - ugyanis csak azon cégnek vagy cégvezetőnek van módja kérni a bírság teljes elengedését illetve a kartellért járó más közjogi szankciók, például a közbeszerzésből való kizárás alóli mentességet, amely illetve aki elsőként tárja fel a jogellenes magatartást és arról információt szolgáltat - elismerve eközben saját bűnösségét.

Az elsőként "jelentkező" információinak ráadásul érdeminek kell lenniük. Olyan konkrétaknak és mélységűeknek, amelyek a versenyhivatalnak jogi alapot adnak egy rajtaütésszerű vizsgálathoz - mint amilyen a 2007. novemberi razzia is volt. Egy folyosói pletykára, bizonytalan "fülesre" alapozva márpedig nem kap a GVH vizsgálati engedélyt, mert az ilyesmihez a Fővárosi Bíróság (FB) gazdasági kollégiumának jóváhagyása kell, az pedig csak megfelelő bizonyítékok megléte esetén járul hozzá a váratlan helyszíni vizsgálathoz, dokumentumok, adathordozók lemásolásához. Ilyen "megfelelő" bizonyíték lehet például a kartellező cég(ek) vezetőinek, beosztottjainak (elektronikus)levélváltása, netán feljegyzések a titkos megbeszélésekről, hangfelvételek vagy tanúnyilatkozatok.

http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=313426&lstparts=0