Mátrába azóta nem járok motorozni, amióta két idióta nekem köszönheti, hogy életben maradt, na meg persze én magamnak is, mert ha nem sejtem meg időbe, hogy a barmok szemből (nem belátható kanyarban) az én sávomba vágják le a kanyart nem kevés tempóval, már rég a gödörben lennénk. Ami manapság már szinte rendszeres a hülye gyerekek körében. Azt pedig nem szeretném, ha valamelyik köcsög arcát meg kellene jegyeznem, mert akkor már nagy baj van.. Sose voltam ellene egy kis hülyülésnek, de csak az ésszerűség határain belül! A gond hogy egyre gyakrabban ez a határ már nem ismert, az ésszerűség meg egyáltalán nem..