Á, akkor még nem is találkoztam légkondival! Elképzelhető, hogy előtte pénteken - még halvány hűvösben - kissé megfújt a szél, aztán az jött ki rajtam hétfőre. Én rendszerint nyáron fáztam/ok meg. Fogalmam sincs, hogy mitől. Köszi!

A foltjaim a bajomtól és a gyógyszerektől jönnek ki erőteljesebben az átlagnál. Mást nem tudok tenni, mint vigyázni arra, hogy ne menjek neki semminek, de hát ez nekem nem igazán megy...

Nem bírok fehér nadrágot felvenni. Nem tudom konkrétan az okát. Egyrészt nem tudom hordani, mert öt másodperc alatt összekoszolnám, másrészt átlátszó, harmadrészt fogalmam sincs... Nem megy az nekem! Túl tiszta. /Bár néhány éve még a fehér felsőt is kizártnak tartottam viseletnek, aztán valahogy mégis felvettem, és nagyon tetszik. Igazából jól áll./

A pihenés sohasem árt. :-)

Hú, engem azért fejbevágott a meleg a kocsiban hazafelé, a klímától meg megfagytunk, ha bekapcsoltuk. :-) Én is szedtem a mancsaimra némi színt.

Pont azon merengtem a múltkor, hogy érdekes módon kisgyerekként sosem égtem le, pedig rengeteget voltam a napon, a szabadban és mégis mindig barnultam. Most meg kisüt a nyári nap és égek. És ez nemcsak az én hibám, a bőrömé, hanem, hogy vékonyodott a nyavalyás ózonréteg meg ezerrel pirosít a fénygömb.

A kedvezmények többnyire nem vonhatók össze, de sose lehet tudni. :-)

Most már olvastam is Fenyő Mikiről. Fel is vennék pöttyös szoknyát, ha lenne... :-DD

Köszönöm kérdésed, jól éreztem magam. És évek óta először volt olyan, hogy pihentem. Ültem a téren, élveztem a szökőkút látványát, és néha a szálló vízpermet érintését és nem csináltam semmit. Alig gondolkodtam, nem volt kedvem komolyat olvasni és néztem magam elé, figyeltem a csetlő-botló, rohangászó apróságokat. És pihentem.

Aztán hazajöttem, hogy agyalhassak, zuhanhassak. Szokásos ritmusban felkeltem, megreggeliztem, stb. Aztán ledőltem egy kicsit, és délután negyed egykor ébredtem... Ilyen akkor volt utoljára, amikor éjszakás műszakból mentem haza. Régen.

Képek még feldolgozás alatt, ha gondolod, küldhetek néhányat, ha összerendeztem őket. (Lehet, még sokára lesz.)

Az évek repülnek, de a hónapok vánszorognak, hogy aztán az órák-percek ismét rohanjanak.