Hú, végigolvastam a Losttopicban a finálé óta az összes hozzászólást. Annak azért örültem, hogy voltak olyanok többen is, akik szóról szóra azt gondolják amit én, és pont annyira dühösek most. Csapatban egy kicsit jobb dühöngeni. :) Egyszer ígérem, hogy nekiülök, és leírok MINDENT, ami zavart engem a Lost fináléban, illetve a hatodik évadban, amik miatt ez a befejezés nekem tönkrevágta az egész sorozatot, mert bár Aribeth belinkelte oda az első erről írt szösszenetemet, azért még egy csomó mindent nem említettem. Egyébként nem tudom, ki hogy van vele, de nekem folyamatosan jutnak eszembe dolgok, hogy "jé, erre sem volt válasz", "ennek sem volt értelme", "ez sem volt fontos", stb, pedig igyekszem nem gondolni a Lostra, de pl. ma reggel is arra a gondolatra ébredtem, hogy Juliet agyonspilázott hősi halálának meg az "it worked"-nek kurvára semmi értelme nem volt. (és utána olvastam, hogy erre kitértetek a Losttopicon is. :)) Vagy a konstansoknak, időutazásnak, és hogy a nagy lelkitárs-elméletet milyen gyönyörűszépen értelmetlenné teszi Desmond jelenléte a templomban vagy Aaron csecsemőként való létezésére az ALTgatóriumban, stb. És még számtalan ilyen dolog van. Kicsit fájó így visszagondolni, hogy mennyire hülyére lettünk véve egy csomó dologban, és igazából mennyire szánalmas ez az egész úgy, ahogy van.

Aribeth említetette az összevágást is, hogy érdemes lenne nekiesni és kiszelektálni a sok baromságot, meg a töménytelen red herringet, amiket elénk dobáltak. Esküszöm, ha valaki kivágná nekem belőle az engem érdeklő jeleneteket, és összeszerkesztené, annak én nagyobb összeget fizetnék, mert máshogy nálam az újranézés esélytelen. De rohadjanak meg, akármennyire is elcseszték a végére, volt olyan 4-5 karakter, akikért végig izgultam, és mégiscsak ennek a sorozatnak köszönhetem a TV történelem egyik legszebb szerelmi történetét, akkor is, ha a legeslegvégén nagy ívben szartak a fejükre.