Tipikus jelenség a mai ezo-világban, hogy egyesek azzal próbálják megoldani ezt az Én-problematikát, hogy lehasítanak egy darabot az énjükből, amelytől még el tudnak távolodni -legalábbis alkalmanként, pl. "meditációban" (a valódi meditáció mindenféle éntől mentes), vagy akár imában, azt egy mesterséges, csúnya, gonosz, uralkodó Én-nek tekintik, és azt hiszik, hogy ezzel a probléma meg van oldva (és ők guruk,mesterek,megvilágosodottak).

Tudom, hogy Te nem ebbe az ezo-csoportba tartozol semmiképpen, de nincs túl sok értelme arról beszélned, hogy NEKED nincs éned, mert mindaddig van, amíg Te különálló egyénnek képzeled magad és a világot kívülállóként tapasztalod, azaz nem válsz eggyé tapasztalásod tárgyával. Tehát Én alatt nem csak az egoista késztetéseket értem, hanem azt a azonosságtudatot, aminek az a lényege, hogy "én vagyok". Van, aki azt gondolja, hogy neki már "kozmikus énje" van (ez egyre divatosabb) és ezzel el van intézve a dolog, pedig dehogy,csak átveri magát.

Egyébként nem tartom mesterségesnek az egot, sem az ént (azért írom így,mert van aki szinonímaként használja e két szót, egyre többen), sőt, isteni eredetűnek ismerem el.

Tehát elismerem, hogy meghaladtál már bizonyos pszichés struktúrákat, amiket énnek neveztél, de amíg fennáll bármiféle megkülönböztetés, addig van még ott valami, amit akár énnek is nevezhetünk, de felőlem másnak is.