Néztem egy csomó hatodik évados DH-t - hopp, spoilert hanyagolok... : )))

Az én Nagy Sorozatom a Friends volt, kicsit Ally McBeal-esen azt mondhatnám, hogy a főcímzenéje volt az "életindulóm". : ))) Különösen az első sor, hogy so no one told you life was gonna be this way, szerintem ez egy ilyen can't beat, mert nekem tényleg nem mondta senki, hogy ilyen lesz, és mindig nagyon meghatónak találtam, ahogy az emberek próbálják az életüket élni. Annyira mániákusan odáig voltam azért, hogy I'll be there for you, hogy egy barátnőm kinyomtatta a dalszöveget és bekeretezte, sokáig kinn is volt a falamon.
A legnagyobb élmény az volt benne, hogy mindig, mindent megbocsátottak egymásnak. Voltak rossz pillanataik, de mindig sikerült megoldaniuk. Tudom, csak egy film, de hiányzik, és szomorú vagyok, hogy nem rajzolják tovább azt az őzet... : )))
Most a DH-ban is jólesnek ezek a megbocsátós részek. Jó látni, hogy vannak ilyen emberek, még ha csak képzeletben is. : )))