Ja igen, és az nagyon fontos, hogy itt most kizárólag csak a bűnbeesés megértése, "helyrehozatala", Isten "megértése", a Hozzá való közelebbkerülés szempontjából írok mindent, nem pedig azzal a céllal, pl. hogy a barátnőmnek venni akarok egy szoknyát - azt hittem ez evidens!

Természetesen nem is kezeltem másképp, mint példázat.

„Dehogy, ezek nem (feltétlenül) tudatos értékelési folyamatok. A szükségleteid, a motivációd, az elvárásaid, a korábbi tapasztalataid mind-mind belejátszanak”

„Nem tudatos értékelési folyamatokról” nem beszélhetünk, ha az értékelés maga eleve tudatos mérlegelést jelent, melyben a tudat adott szemponthoz viszonyítva helyezi mérlegre a z eseményeket vagy dolgokat. A biológiai szervezet nem „értékel”, amikor a szükségletei felszínre kerülnek, hanem egyszerűen teljesít, a válogatás ösztönös, vágyak alapján történik, nem pedig értékelési folyamat eredményeként. Attól, hogy az ösztönös válogatási folyamat hasonló a tudatos értékelés következtében lezajló válogatáshoz, még nem jelenti azt, hogy a szervezet „értékelési” műveletet hajt végre. A válogatás a két esetben az okában különbözik, és ettől lesz az ember értékelése tudatos, akkor is, ha az értékelésben ösztönös folyamatok is értékként kerülnek számításba. Ezért nem illik a fenti felsorolásba „az elvárás”, meg mondjuk a „korábbi tapasztalat”, mivel azok nem ösztönös, hanem tervezési folyamtok eredménye, amelyek már feldolgoztak korábbi tapasztalatok és élmények világát az egyén sajátos értékrendszere szerint. A jó és rossz tudásával kapcsolatban joggal beszélhetünk értékelési eredményekről, hiszen a jó vagy a rossz minősítése egy értékelés eredményeképp jelenik meg, abszolút tudatos folyamat, amely értékelheti akár pozitívan, akár negatívan ugyanazt, függően egy másik mértéktől, másik szemponttól, másik mintának való megfeleltetéstől.
Az érzékelés, vagy a biológiai szűrés ebben az észlelésben önmagában nem jelent értékelést, hiszen ezek a tulajdonságok az élőlények adottságaihoz tartoznak, amely a világ tapasztalását számára az életének megfelelően kellőképpen biztosítja. Az értékelés valójában az észlelésnél és a szűrésnél több, mértéket, mércét, sablont, mintát, szempontokat használunk tudatosan arra, hogy a tapasztalatokat az észleléstől is ELTÉRŐ módon tudjuk értékelni.

„eleve olyan beépített szűrőmechanizmusokon keresztül kapsz képet a világról, amit a Te jóról-rosszról való elvárásaid és tapasztalataid befolyásolnak (és ennek semmi köze a biológiához)!”

Nem a „beépített szűrőmechanizmus” a kérdéses, az tökéletesen elegendő, ha a szervezet egészséges, hanem a szerzett ismeret ÉRTÉKELÉSÉBEN van az igazi kérdőjel. A jó és rossz tudása ezen a szerzett ismereten dolgozik, és nem úgy válogat, mint az ösztönös válaszadás egy észleletre. Ha a jó és rossz tudása alkalmas az egyén szerzett információinak valóban fontos értékeinek kifejezésére, akkor segítheti az emberek egymás közötti megértését, tehát a jó és rossz fogalmaival való bánás lehet hasznos. Ha azonban ezt a kifejezési módot felülírja valamilyen szabályhoz, mintához, előíráshoz alkalmazkodó értékelés eredménye, akkor a jó és rossz fogalmaival nem a megértést, hanem a félreértést segítjük.

„amik kollektív értékelés alapján létező dolgok, konszenzuális igazságok csupán”

Ne haragudj, ezt a mondatodat NEM értem. Mi az hogy kollektív értékelés? Mi „létezik” egy kollektív értékelés „alapján”? Mi az hogy „konszenzuális” igazság? Hogy következik konszenzuális igazság egy kollektív értékelésből?

„Az pl. hogy "jön a busz", nem tény, mert ha én a busz mögött ülő autóban vagyok, akkor számomra "előttem megy a busz" lesz az igaz.”

HA a busz mögötti autóban vagy, akkor persze nem „jön a busz”. DE NEM vagy a busz mögötti autóban, ezért a kijelentés IGAZ, és TÉNY, mert TÉNYLEG JÖN A BUSZ. A megértés képes belehelyezkedni az adott szituációba, ha pedig egy mondatot kiragadsz az alkalmazott összefüggéseiből, természetesen nem csak értelmetlenné válik, hanem hamissá is.

„Ezek nem értékelésmentes tények,hanem egyetlen szemszögből érvényes, tehát szubjektív állítások.”

Nem. A tények attól még tények, hogy valaki azokat érzékeli, az értelem képes különbséget tenni a tény és a hallucináció között. Ha nem képes akkor persze orvosi esetről beszélünk, és az más terület.

"Ne haragudj, de a szoknyáról így semmit nem tudtunk meg.
Tehát elismered, hogy ez igaz.”

Nem ezt mondtam. Elmaradtak a macskakörmök, amiből kiderülne, hogy ezt te mondtad, és az is hogy én milyen értelemben beszéltem. Fussunk neki még egyszer:
ÉN ÍRTAM: valaki rövid szoknyát tartja rossznak, de hazudik, mikor megdicséri, vagy jónak tartja, mégis megvetően szól róla
TE ÍRTAD: Ne haragudj, de a szoknyáról így semmit nem tudtunk meg.
ÉN VÁLASZOM: Az információ nem is célozta meg a szoknya leírását. Azt célozta meg, hogy tetszik vagy nem egy illetőnek.
Magyarán hiába vársz olyan információt egy értékelésből, amelynek nem célja a az értékelt dolog leírása. Egyébként megtudod a szoknya ÉRTÉKÉT az illető számára. Ha azonban az értékelés valaminek a leírását tartja jónak vagy rossznak, akkor a leírás már tartalmazhat helyes információt jó esetben, rossz esetben pedig nem, és megtudhatsz sok mindent arról a dologról, a valamiről, eseményről, a jónak tartott leírás segítségével. Így például Istenről is szerezhetsz helyes információt, ha a leírás jó, hibás információt, ha a leírás rossz. Segíthet a jó és a rossz alkalmazása például milliónyi leírásból kiválasztani a helyes leírást, ha az értékelés maga helyes. Nem állítható, hogy ha az értékelés hibás, akkor biztos nem létezik olyan információ sem, ami helyesen írná le az Istent. A konklúzió, lehet nagyon hasznos a jó és rossz tudásával való bánás, de tudni kell bánni vele.

„Visszatérve az eredeti témához, Istenről semmit nem tudunk meg relatív értékpárok használata által”

Tehát mint kifejtettem az értékpárok segíthetnek eligazodni az Istenről szóló igaz és hamis ismeretek világában, ha helyesen értékelik az ismereteket szolgáltató leírásokat. Vagyis sok mindent megtudhatunk Istenről, a helyes „relatív” értékpárok használata által. Az akadályt nem az értékpárok használata, hanem azok helytelen értékelésből származtatása okozza.

„Vegyük abszolút tényként azt, hogy a banán sárga (és nem piros).”

Az mitől abszolút? Tény és kész, ez neked nem elég a banán sárgaságáról szóló információnak, csak ha valamilyen homályosan értelmezett abszolút tényt szerzel róla?

„Ha megkérdezed XY-t, hogy ő milyennek látja a banánt, négy verzió lehetséges (több is, de most egyszerűsítek:)):
1. sárgának látja és sárgának mondja
2. sárgának látja és pirosnak mondja
3. pirosnak látja és pirosnak mondja
4 pirosnak látja és sárgának mondja

Szerintem az illető akkor hazudik magáról a banánról, amikor a 2.-es verziót mondja és a 3.-ast de van különbség, hiszen a 2.-es esetén szándékosan hazudik, a 3.-as esetén viszont téved. Szerinted 3.-as esetén minden okés, mert nem hazudott, viszont sztem meg bár nem hazudott, de tévedett. Amkor az illető nem a banánról hazudik, hanem saját meglátását hazudja el, az viszont 2.-es és 4.-es!”

A felsorolás szűkített ugyan, mert sokkal több verzió lehetséges minimum a valóság színskáláját figyelembe véve, de igazságvizsgálati példának jó. Szerintem nem okés a 3-as, ezt honnan veszed? Azonban szükségesnek tartom a hazudozástól megkülönböztetni, mivel a szándékos félrevezetés az utóbbi esetben fennáll. Egy hamisság vizsgálatánál lehet szempont annak felderítése, hogy a motiváló okok szándékosak, vagy mondjuk meg nem értésből ered. A keresztények például nem hazudnak a hitűkről, hanem tévednek annak tartalmát illetően.

"De lehet. Te jónak tartod a titkárnőd alakját, mégis rossznak állítod be a feleségednek."
Megint nem tudtunk meg arról semmit, hogy valójában milyen a titkárnő alakja!”

Az nem olyan biztos. Ha ismered az illetőt, aki a minősítést megtette, tudhatod milyen alakról beszélt.


„Ezeket a relatív értékeléseket - megint visszatérve az eredeti témához azért veszélyes objektívnek tekinteni, mert nagyon félrevihet a hitgyakorlásban”

Ez igaz. Az ellenkezője is igaz, mert ha ezek az értékelések helyesek, közel is vihetnek az igazsághoz. Az objektivitással kapcsolatban. A megszabott, megállapodott mértékek azt a célt szolgálják, hogy függetlenné tegyék a mérlegelést az egyén sajátságos szemszögeitől, ennyiben, és csak ennyiben van értelme objektív értékelésről is beszélni. Ne a hasadra ütve mond a banán kilóját a vevőnek, hanem ezekhez az objektívnek tekintett mértékekhez viszonyítva.

„Ugyanis ha azt tudom, hogy egy csoport szerint mi a jó Istennek, az nem ugyanaz, mintha tudnám, mi a jó Istennek!”

Persze nem biztos. Ha ugyanis ismerik az Istent, miért ne tájékoztatnának helyesen arról, hogy mi a jó az Istennek?

„A hosszútávú mérlegelés lehetősége híján ugyanis rövidtávon sem tudunk megfelelő döntéseket hozni.”

De lehetséges. Minden irányban lehet kimenetele a mérlegelésnek, egy hosszú távú mérlegelés hozhat rossz döntést is rövidtávra, Egy rövid távú döntés is lehet pozitív kimenetelű hosszú távon.