Valamivel élvezetesebb volna a beszélgetés számomra, ha leszállnál a magas lóról és egyenrangú partnerként kezelnél. Elhiszem, hogy szereted a kommunikáció során éreztetni másokkal, hogy hülyébbek mint Te és szeretsz személyeskedni is, de ha megkérhetlek, tedd ezt a kényszerűségedet félre, mikor velem beszélsz, mert zavar. Köszönöm!

"Lehet, hogy nem vagy keresztény, attól még ez az elv az Édenkert keresztény értelmezéséből származik."

Én úgy tudtam és azt tapasztalom lépten-nyomon, hogy a keresztények a jót követik és a rossz ellen harcolnak, mivel az elsőt Istennek, az utóbbit pedig Sátánnak tulajdonítják. Nem túl gyakran hallok olyat keresztényektől, hogy nem kell megkülönböztetni a jót a rossztól, mert mindkettő választása helytelen. Ha Te gyakran találkozol ilyen keresztényekkel, akkor megértem, hogy összemostad az én gondolataimat az Édenkert történéseit rosszul értelmező keresztényekével, de hogy az én esetemben a gondolat nem abból a forrásból származik, hanem bizonyos keleti filozófiákból, amelyek még csak nem is hallottak az Édenkertről, azt meg én tudom biztosabban (mint Te).

"Az Abszolutum pedig egy spekulatív elv, amelynek megélésére azért nincs mód, mert nem létezik. "
Az Éned számára ez tökéletesen igaz. Azonban, ha feltételezzük, hogy van egy isteni részünk is, akkor milyen jogon vitatod el alapból tőle az abszolútumhoz való jogot?

"Másodszor nem probléma a jó és rossz értékelésében saját szempontokat használni, ugyanis az a dolgunk, ha saját értékeink kifejezésére szükség van."
A jó és rossz értékelésben csak saját szempontot tudunk használni. Amit írsz, az a mindennapi élet során valóban fontos és szükséges, de az Istennel való kapcsolat szempontjából nem.

"„Nyilvánvaló (számomra), hogy a jót választani ugyanolyan eszetlenség, mint a rosszat”

Rossz lehet neked. Nyilvánvaló számomra, hogy semmi sem jó akkor az életedben. Hogy lehet így élni?"

Ha nem választom a jót, ha nem törekszem rá, az nem azt jelenti, hogy nem jön el az életembe. Mintahogy senki sem törekszik a rosszra, mégis eljön. A taoizmus "nemcselekvés" fogalma talán segítene megértetni Veled a különbséget.

"Nem igaz. Honnan szedsz ekkora butaságot? A valóság dolgai és jelenségei attól függetlenül változnak, alakulnak, hogy te milyen módon osztod ketté értékelésedben ezeket a folyamatokat."

Tehát azt gondolod, a valóság tőled függetlenül létezik?

"Ha a keleti tan ekkora ostobaságot hirdet, érthetetlen követőinek nagy száma. Nincs karma."

A keleti tanok (némelyike) szerint van karma. Beszélnek a pozitív karma negatív következményeiről is. Ha számodra érthetetlen követőinek nagy száma, akkor lehet, hogy a Te megértéseddel van a baj.

"A bűnbe eséshez a bűnt kell választani, ha azonban NEM a bűnt VÁLASZTOD, nem esel bűnbe."

Ha jól tudom, a bűn szó helyes fordítása "céltévesztés". Ki az a hülye, aki a céltévesztést választja?Nyilván mindenki a célpontot célozza, a céltévesztés nem szándékos, az ember nem szándékosan él az eredendő bűnben. Mintahogy a nemtudást sem direkt választjuk, minden egyes pillanatunkban újra.

"Az Édenkertben egyébként nem esett senki bűnbe, nem volt sem lopás, sem gyilkosság,"

Hohó, a lopásnak és gyilkosságnak semmi köze az eredendő bűnhöz!A törvényekhez van csupán köze. Ahol nem törvényellenes a lopás, ott az nem is számít bűnnek.
"
És már elnézést, senki nem szenved egy hajdanira helyezett kitalált bűnbeeséstől, ha valaki szenved, annak jól körvonalazható jelen pillanatbeli oka van, és az nem az elméleti bűnbeesés."

Igen, minden egyes pillanatban újrateremtjük a "bűnbeesést", de nem direkt, szándékosan!Vagy Nálad működik az, hogy elhatározod ebben a pillanatban, hogy felszabadulsz az eredendő bűn alól és hopp már meg is történt?Valami miatt - ami akár lehet a jó és rossz tudása is - nem tudsz megszabadulni az eredendő bűnt állapotától.

"Milyen rendszer? Te rendszer vagy akkor, amikor gondoskodsz a fiaidról?"
Éppen ezért tettem idézőjelbe a rendszer szót, mert természetesen én is egy rendszer vagyok (amikor gondoskodok a fiamról), de érezzük, hogy ennél valahogy több is.

"A teremtésnek, ha csak a törvényszerűségeit ismered fel, messze jársz még a teremtés igazságainak felismerésétől. A teremtésben semmilyen önismétlés nincs, a születendő fiak sem ismétlik elődeiket."

Akkor vedd úgy, hogy az igazság szót használtam törvényszerűség helyett.

A Teremtés nem is lehet más, mint folyamatos önismétlés. Tulajdonképpen még ez a kifejezés is alkalmatlan arra, hogy leírjunk egy időben nem létező "történést".