„a választási kényszer a probléma, az, hogy a dolgokat folyamatosan a saját szempontunkból értékeljük, jónak és rossznak, ahelyett, hogy megélnénk az abszolútumot vagy Abszolútumot”

Lehet, hogy nem vagy keresztény, attól még ez az elv az Édenkert keresztény értelmezéséből származik. Az Abszolutum pedig egy spekulatív elv, amelynek megélésére azért nincs mód, mert nem létezik. Isten nem Abszolútum, tehát az ilyen irányú megélésre törekvés kudarcra van ítélve. Másodszor nem probléma a jó és rossz értékelésében saját szempontokat használni, ugyanis az a dolgunk, ha saját értékeink kifejezésére szükség van. Probléma tehát nem azzal születik, hogy az abszolútum megélésével szemben saját szempontunkból értékelünk, hanem maximum az, ha a saját szempontunkból értékelt dolgokat hibásan, a körülmények meg nem értésével tesszük meg, vagy ha másokra is belátásuk ellenére rá akarjuk tukmálni értékelési eredményeinket, hogy ugyanazt tartsák jónak meg rossznak, amit mi.

„Nyilvánvaló (számomra), hogy a jót választani ugyanolyan eszetlenség, mint a rosszat”

Rossz lehet neked. Nyilvánvaló számomra, hogy semmi sem jó akkor az életedben. Hogy lehet így élni?

„a jó elkerülhetetlenül létrehozza a vele azonos mértékű rosszat”

Nem igaz. Honnan szedsz ekkora butaságot? A valóság dolgai és jelenségei attól függetlenül változnak, alakulnak, hogy te milyen módon osztod ketté értékelésedben ezeket a folyamatokat. A valóságban attól még sem kettéosztva, sem ellentétbe állítva nem kötelező lenniük.

„(keleti tanokban a jó karma negatív következményei), hanem mert MAGA a választás a bűnbeesés pillanata.”

Ha a keleti tan ekkora ostobaságot hirdet, érthetetlen követőinek nagy száma. Nincs karma. Miért lennének negatív következményei egy jó dolognak? És miért ne lehetnének negatív következményei is egy jó dolognak? Egyébként a választás maga nem bűnbeesés. A bűnbe eséshez a bűnt kell választani, ha azonban NEM a bűnt VÁLASZTOD, nem esel bűnbe.

„Mégcsak azt sem állítom, hogy a bűnbeesés rossz”

Ilyen téveszmék mellett nem is csodálom.

, a bűnbeesés…mert az is Isten akarata, így csak a mi számunkra relatív rossz, mert mi szenvedünk tőle.”

A bűnbeesés, ha az Édenkert történetéből indulsz ki, nem az ott emlegetett, és állítólagos Úristen akarata. Az Édenkertben egyébként nem esett senki bűnbe, nem volt sem lopás, sem gyilkosság, de azt amit te bűnbeesésnek hívsz, az is tiltva volt, nem mondhatod, hogy az Isten akarata volt. Ha most valami kitalált bűnbeesésre célzol, ami éppen olyan homályos ideológia ezek után, mint, hogy mit tartasz bűnnek, amibe lehet beleesni, és amit senki más nem tart bűnnek, értelmetlenségénél fogva eleve tarthatatlan. És már elnézést, senki nem szenved egy hajdanira helyezett kitalált bűnbeeséstől, ha valaki szenved, annak jól körvonalazható jelen pillanatbeli oka van, és az nem az elméleti bűnbeesés.

„1. Tudjuk, reméljük, hogy előbb-utóbb a "rendszer" gondoskodik róla, hogy kikerüljünk belőle. Úgy értem a (szenvedő) teremtmény szerepből.”

Milyen rendszer? Te rendszer vagy akkor, amikor gondoskodsz a fiaidról? Nincs szenvedő teremtmény szerep. Van szenvedés, de a teremtmények nincsenek szenvedés szerepére rendelve. Az hogy mi magunk különféle szenvedéseket találunk ki egymásnak, akkor mi rendelünk esetenként valakit szenvedésre, nem pedig elve el van rendelve egy szenvedő teremtmény szerepére.

„2. Úgy is érthetjük a bölcsességet, hogy annak segítségével átlátjuk a Teremtés törvényszerűségeit és kikerülünk annak kényszerű és állandó önismétlődéséből”

A teremtésnek, ha csak a törvényszerűségeit ismered fel, messze jársz még a teremtés igazságainak felismerésétől. A teremtésben semmilyen önismétlés nincs, a születendő fiak sem ismétlik elődeiket.

„ha rendelkeznénk ezzel a bölcsességgel”

Ennek köze nincs a bölcsességhez. Szimpla okoskodások, amelyek valótlansága könnyedén lebuktathatóak.