Van egy problémám a beszélgetésünkkel. Ha én érvelek valami mellett, és Te annyit írsz rá, hogy "tévedsz", vagy "ez nem igaz" és esetleg még hozol is rá egy oda nem illő példát, akkor ezzel ellehetetleníted az értelmes párbeszédet, vagy nagyon megnehezíted (amennyiben hajlandó vagyok még egyszer ugyanazt leírni, amit az előbb, más példákkal, a Te oda nem illő példáidat is megcáfolva.)

Néha olyan érzésem van, hogyha azt írom, hogy nem minden gyümölcs banán, akkor Te erre azt írod, hogy "nem igaz, hiszen a banán sem mindig sárga, hanem zöld, mikor éretlen".

Na mindegy, próbálkozom tovább (még egy ideig):

Ja igen, és az nagyon fontos, hogy itt most kizárólag csak a bűnbeesés megértése, "helyrehozatala", Isten "megértése", a Hozzá való közelebbkerülés szempontjából írok mindent, nem pedig azzal a céllal, pl. hogy a barátnőmnek venni akarok egy szoknyát - azt hittem ez evidens!


""„Már az észlelés folyamán is értékel az agy, eldönti, hogy mit mutasson meg a világból és mit nem”

Csakhogy ez a szelekció csak akkor következménye valami értékelésnek, ha tudatosan meghatározod. Amikor értékelésről beszélünk, tudatos folyamatról, és nem biológiai képességek működéséről beszélünk.""

Dehogy, ezek nem (feltétlenül) tudatos értékelési folyamatok. A szükségleteid, a motivációd, az elvárásaid, a korábbi tapasztalataid mind-mind belejátszanak. Nem arról van szó, hogy azt érzékeled, ami biológiailag lehetséges, mert ha mindazt érzékelnéd, megőrülnél. Már eleve olyan beépített szűrőmechanizmusokon keresztül kapsz képet a világról, amit a Te jóról-rosszról való elvárásaid és tapasztalataid befolyásolnak (és ennek semmi köze a biológiához)!

"„Mondj példát egy értékelésmentes tényre (ne olyat, amit kollektíven értékelünk valamilyennek, hanem olyat, ami abszolút értelemben tény)!”

A „kollektív értékelés” milyen, amikor értékmentesen beszélünk? Ezt a hibádat átugrom, "

Nem hibáztam, hanem előrevetítettem azt, hogy olyan példákat fogsz mondani, mint ahogyan tetted is, amik kollektív értékelés alapján létező dolgok, konszenzuális igazságok csupán, nem abszolút tények.Kértem, hogy ne ilyeneket mondj, mindegy.

Az pl. hogy "jön a busz", nem tény, mert ha én a busz mögött ülő autóban vagyok, akkor számomra "előttem megy a busz" lesz az igaz. Had ne cáfoljam meg az összes példádat. Ezek nem értékelésmentes tények,hanem egyetlen szemszögből érvényes, tehát szubjektív állítások.

"Ne haragudj, de a szoknyáról így semmit nem tudtunk meg."

Tehát elismered, hogy ez igaz. Visszatérve az eredeti témához,Istenről semmit nem tudunk meg relatív értékpárok használata által (mintahogy még egy szoknyáról sem tudunk meg semmit a jó-rossz értékelés által).Istent máshol kell keresnünk.
Ismét írom, nem az életben való boldogulás a célom, ahhoz elismerem, hogy szükség van a relatív értékpárok általi folyamatos megkülönböztetésre. Ha Isten a cél, akkor viszont nincs szükség erre, sőt, ez a fő akadály!

"„Az, hogy valaki az értékelésének eredményét elhazudja az teljesen másról szól, mintha a szoknya jóságáról vagy rosszasságáról hazudna.”

Nem más. A jó vagy rossz, az értékelés egyszerűsített kifejezése."

De más.
Mondok még egy példát.
Vegyük abszolút tényként azt, hogy a banán sárga (és nem piros).
Ha megkérdezed XY-t, hogy ő milyennek látja a banánt, négy verzió lehetséges (több is, de most egyszerűsítek:)):
1. sárgának látja és sárgának mondja
2. sárgának látja és pirosnak mondja
3. pirosnak látja és pirosnak mondja
4 pirosnak látja és sárgának mondja

Szerintem az illető akkor hazudik magáról a banánról, amikor a 2.-es verziót mondja és a 3.-ast de van különbség, hiszen a 2.-es esetén szándékosan hazudik, a 3.-as esetén viszont téved. Szerinted 3.-as esetén minden okés, mert nem hazudott, viszont sztem meg bár nem hazudott, de tévedett. Amkor az illető nem a banánról hazudik, hanem saját meglátását hazudja el, az viszont 2.-es és 4.-es!
Látható, hogy van különbség aközött, hogy a banán (most abszolútnak vett) tulajdonságáról hazudik vagy téved valaki, illetve, hogy a saját meglátását hazudja el - függetlenül attól, hogy milyen szinű ténylegesen a banán.

Ha a banán azon tulajdonsága, hogy sárga viszont nem tekinthető ténynek, hanem relatív (pl. ha nem érzékelnénk a színeket, nem is vennénk észre), akkor 2.-es és 3-as verzió már nem tekinthető hazugságnak többé, így jogos, hogy a mindennapi életben inkább a vélemények őszinteségére figyelünk (abszolút igazságok híján).

"De lehet. Te jónak tartod a titkárnőd alakját, mégis rossznak állítod be a feleségednek."
Megint nem tudtunk meg arról semmit, hogy valójában milyen a titkárnő alakja!

Ezeket a relatív értékeléseket - megint visszatérve az eredeti témához azért veszélyes objektívnek tekinteni, mert nagyon félrevihet a hitgyakorlásban. Ugyanis ha azt tudom, hogy egy csoport szerint mi a jó Istennek, az nem ugyanaz, mintha tudnám, mi a jó Istennek!

"Ezért gondolkodunk belátható lehetőségekről."

Ez nem a legjobb megoldás. A hosszútávú mérlegelés lehetősége híján ugyanis rövidtávon sem tudunk megfelelő döntéseket hozni.