„A valóság tényeit folyamatosan értékeljük. Mégha nem is a jó - rossz dimenzió mentén, bár végsősoron minden értékelési folyamat gyökere ez a felosztás lehet. Ezért "steril" tényekről, azaz értékelésmentes tényekről beszélni nem lehet”

De lehet. A tények igazságokról szólnak, amiket a valóságról elképzeltünk, a tények értékelése egy egészen más folyamat, lehet a tényekről értékelésektől függetlenül is beszélni.

„Már az észlelés folyamán is értékel az agy, eldönti, hogy mit mutasson meg a világból és mit nem”

Csakhogy ez a szelekció csak akkor következménye valami értékelésnek, ha tudatosan meghatározod. Amikor értékelésről beszélünk, tudatos folyamatról, és nem biológiai képességek működéséről beszélünk.

„Mondj példát egy értékelésmentes tényre (ne olyat, amit kollektíven értékelünk valamilyennek, hanem olyat, ami abszolút értelemben tény)!”

A „kollektív értékelés” milyen, amikor értékmentesen beszélünk? Ezt a hibádat átugrom, Szívesen mondok példát értékelésmentes tényekre. Létezik föld. Az évszakok váltakoznak. Jön a busz. A fasírthoz adtak főzeléket.

valaki rövid szoknyát tartja rossznak, de hazudik, mikor megdicséri, vagy jónak tartja, mégis megvetően szól róla."
Ne haragudj, de a szoknyáról így semmit nem tudtunk meg.

Az információ nem is célozta meg a szoknya leírását. Azt célozta meg, hogy tetszik vagy nem egy illetőnek..

„A szoknya se nem jó, se nem rossz önmagában.”

Persze. Éppen erről beszélek.



„Az, hogy valaki az értékelésének eredményét elhazudja az teljesen másról szól, mintha a szoknya jóságáról vagy rosszasságáról hazudna.”

Nem más. A jó vagy rossz, az értékelés egyszerűsített kifejezése.

„Mivel a jó-rossz relatív, így nem lehet a jót rossznak (és fordítva) hazudni”

De lehet. Te jónak tartod a titkárnőd alakját, mégis rossznak állítod be a feleségednek. Mivel a kérdés arról szól, hogy TE milyennek tartod a titkárnőd alakját, az értékelő válasz hamis. Értékelésben, így jó és rossz meghatározásában is ugyanúgy lehet hazudni, mint a valóság leírását tartalmazó beszédben.

„Ha a szoknya abszolút jó lenne, akkor lehetne hazudni, amikor is azt állítanánk, hogy rossz.”

Nem. Mivel tudjuk, milyen vonatkoztatási rendszerről beszélünk. Egy relatív rendszerben is hazudhatsz, ha nem felelteted meg valóságosan a választott szempontodhoz.

„Így amennyiben a szoknyáról akarok bármit is megtudni, semmi értelme nincs a jó-rossz relatív értékítéletekkel foglalkoznom”

Nincs is. Ellenben lesz rá szükséged, ha a barátnődnek akarsz egy szoknyát ajándékba vásárolni.

„A szoknya abszolút tulajdonságai lennének az értékelésmentes tények”

Senkit nem érdekelnek abszolút tulajdonságok. A szoknyát leíró tények azonban lehetnek mentesek az értékítéleteidtől.

„De tudsz e a szoknyáról bármit is mondani, ami abszolút értelemben igaz?”

Mi az, hogy „abszolút értelemben igaz”? Igaz leírást persze tudok adni, amely alapján be lehet azonosítani, hogy melyik szoknyáról beszél valaki.

„sosem tudhatjuk, hogy nem épp azáltal segítenék e a világon, ha XY - t nem menteném meg a haláltól”

Ezért gondolkodunk belátható lehetőségekről.