"Másról beszéltem. A SZERINTED jó vagy rossz dolog nem feltétlen azonos a NEKED jó vagy rossz dologgal. Tarthatsz te jónak vagy rossznak úgy is dolgokat, hogy figyelembe veszed mások örömét vagy érdekét."

Igen, ez igaz. De mindig csak relatív értelemben tudok jóról és rosszról beszélni. Lehet bonyolítani, hogy pl. a disznóölés bár nekem jó, mert lesz sok kajám, de szerintem mégsem helyes (rossz), mert mégiscsak megölünk egy élőlényt (neki ez rossz, de ha szuicid hajlamú disznó, akkor lehet, hogy örül neki és akkor mégis jó), és ha a szomszéd Mariska néninek adok a kajából, akkor már neki is jó (meg nekem is, mert adtam egy embertársamnak valamit, bárha ettől elbízom magamat, akkor az rossz), sőt őt nem is érdekli, hogy megölünk valakit (duplán jó neki), míg a szomszéd Pista bácsinak, hiába adok a kajából, nincs foga, nem tudja megenni (rossz), de végignézi a disznóölést, mert valamiért szereti a vér látványát (jó)....Ebből a katyvaszból számomra éppen az következik, hogy Isten, az Abszolútum nem jellemezhető holmi relatív értékpárokkal. Attól Abszolútum, hogy abszolút jellemzőkkel bír csakis kizárólag. Ezért amennyiben Istenhez való közelebbkerülés a célom, akkor inkább gyorsan elfelejtem a jó és rossz értékpárokat.

"Senki nem kéri, hogy függjél tőle, meg aztán mit is jelent, hogy „függni egy értékítélettől”? Egy értékítélet meghozatala nem függés, hanem döntés kérdése, amelyet, tegyük fel, szabadon teszel meg. Ha nem teheted meg szabadon, mert értékítéletedet meghatározza valamilyen értékrend, erkölcs, vallás, hit, hatalom vagy egy tekintély, akkor a függés kérdése jogos, de nem saját magadtól függsz, hanem valami tőled különböző és meghatározó dologtól."

Olyan értelemben függök magamtól, hogy a társadalom, stb. kívülről jött értékeit (egy részüket) egy idő után a magaménak érzem, ami pl. lelkiismeret formájában szól hozzám a továbbiakban (ahogyan azt Freud is elképzelte).
Úgy értettem az értékítélettől való függést, hogy pl. adott szituációban a saját értékeimet viszem keresztül, akkor is, ha a többség más értékeket vall. Pl. ha vendégül látok egy társaságot és a társaságban csak én vagyok vega (lásd Laár Andris a Vacsoracsatában), és nem tudok lemondani a saját értékítélétemről a húsevéssel kapcsolatban, akkor mindenkinek vega ételt főzök. Ha le tudnék erről mondani, akkor nekik húsételt készítenék, magamnak pedig vega kaját. Mert tudom, hogy nekem mi a jó és nekik mi a jó. (Laár nem készített nekik húsételt, ami egyáltalán nem baj sztem:))
Az igazi függetlenség (az értékrendszerünktől) meg az volna, ha egy vega megtehetné, hogy néha eszik húst:)

"Ez egyáltalán nem így van. A keletkezés és elmúlás körforgásaiban sok, változatos folyamat játszik közre, amelyek jónak vagy rossznak nyilvánítása már tőlünk függ. „Jóból” születhet jó is és rossz is, „rosszból” születhet jó is meg rossz is, értékelés illetve szempont kérdése, milyen oldalról ítélet meg a keletkezett folyamatot."

Felejtkezzünk el picit a jó-rossz ellentétpárról!Vedd úgy, hogy azt mondtam, hogy a Teremtésben egyensúly van, azaz, ha elindul egy folyamat, akkor annak az ellenfolyamata is el fog jönni, épp olyan mértékben, hogy egyensúly maradhasson. Így ha valamit megrövidítesz, akkor meg fog jelenni a világban a hosszúság (tképpen általad, mégha nem is Te leszel a közvetítője), azonos mértékben a rövidítéseddel. Ha valamit elpusztítasz, azt létre fogod hozni más formában. Ha férfiasságra törekszel, akkor megjelenik Benned a nőiesség, stb. Most akkor vonatkoztasd ezt a jó-rosszra kérlek, nem abszolút értelemben, csak a saját létedre.

"Értelmetlenül használsz egy oda nem illő fogalmat. Ha valaki gyötör valakit, mitől bukott volna le? Majd lebukhat akkor, ha tettét titokban akarja tartani, és kiderül a turpisága. "

Ezeket a fogalmakat (lebukás, Sátán, Isten, stb.) azért használom, mert a kereszténység használja,így a közgondolkodásban is ez van. Ráadásul valamilyen szót használnom kell, használhatnám az avidja - t is, de miért volna ez jobb?Te is használsz olyan fogalmakat, amiket a kereszténység, úgy, hogy megmagyarázod, hogy ezek mit is jelent(h)e(t)nek valójában. Én is csak ezt teszem. De mondhatom azt is, hogy sztem nem történt semmiféle lebukás, csak elkezdtük a Teljességet kettéhasítani (aminek az oka vagy következménye egyfajta elkülönült (ön)tudat létrejötte) és ez az a "probléma", amire a különböző vallások utalnak (pl. a bűnbeesés vagy a nemtudás szavakkal).

Mindjárt folytatom:)