„….ha nem ragaszkodom ahhoz, hogy NEKEM legyen jó”

Másról beszéltem. A SZERINTED jó vagy rossz dolog nem feltétlen azonos a NEKED jó vagy rossz dologgal. Tarthatsz te jónak vagy rossznak úgy is dolgokat, hogy figyelembe veszed mások örömét vagy érdekét.

„De ha függök az értékítéletemtől, akkor az már probléma.”

Senki nem kéri, hogy függjél tőle, meg aztán mit is jelent, hogy „függni egy értékítélettől”? Egy értékítélet meghozatala nem függés, hanem döntés kérdése, amelyet, tegyük fel, szabadon teszel meg. Ha nem teheted meg szabadon, mert értékítéletedet meghatározza valamilyen értékrend, erkölcs, vallás, hit, hatalom vagy egy tekintély, akkor a függés kérdése jogos, de nem saját magadtól függsz, hanem valami tőled különböző és meghatározó dologtól.

„Egyébként abban hiszek, hogy mindennek oka van, a jóból születik a rossz, a rosszból a jó”

Ez egyáltalán nem így van. A keletkezés és elmúlás körforgásaiban sok, változatos folyamat játszik közre, amelyek jónak vagy rossznak nyilvánítása már tőlünk függ. „Jóból” születhet jó is és rossz is, „rosszból” születhet jó is meg rossz is, értékelés illetve szempont kérdése, milyen oldalról ítélet meg a keletkezett folyamatot.

„Én ezt a folyamatot nevezem lebukásnak, a különös és misztikus jelentésadást, az önkényessé, gyötrelmessé és félelmetessé tételt, és ami ezzel jár”

Értelmetlenül használsz egy oda nem illő fogalmat. Ha valaki gyötör valakit, mitől bukott volna le? Majd lebukhat akkor, ha tettét titokban akarja tartani, és kiderül a turpisága.

„Isten - szerintem - azért nevez mindent "jónak", mert nem tesz különbséget jó és rossz között.”

Nincs igazad. Lehetett volna számára egy rossz teremtés is, talán volt is korábban néhány rossz kísérlete. A jó és a rossz eldöntése mindig egy szempont, zsinórmérték, minta, sablon kérdése, amely szempont, zsinórmérték, minta, sablon határozza meg azt a határvonalat, amely szétválasztja a jót a rossztól. Ezért használjuk a jó és a rossz tudását.

„Ez a "jó" nem egyenlő a jóval, azaz a rossz párjával, hanem egy olyan "jóság" ami mindkettőt magában foglalja, meghaladja. Isten semmire nem mondja azt, hogy ez rossz.”

Egy. A teremtéstörténetben nincs kijelentve, hogy a szöveg alapján mért tekinti Isten jónak a saját teremtését, tehát amit kigondoltál erős belevetítés, ráadásul hibás. A „jó” nem foglalja magában a rosszat, hanem attól való megkülönböztetéshez használjuk. Kettő. Isten miért ne mondhatná valamire hogy rossz? Hiszen neki is lehetnek szempontjai, amelyek alapján valamit nem kötelessége jónak tartani. Miért kényszeríted Istent hazugságra, hogy a rossz dolgokat is jónak nevezze? Mert ezt te így gondolod?

„Ezért gondolom, hogy nem is ismeri a rossz fogalmát.”

Rosszul gondolod. Először is a szöveg alapján kijelenthető, hogy az Isten ismer jót és rosszat.
1 Mózes 3,22. És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közűlünk egy, jót és gonoszt tudván.
Pontosan azt mondja itt a szöveg, hogy az Isten tudja mi a rossz, tehát állításoddal ellentétben ismeri a rosszat. Másodszor, ha az Isten nem ismerné a rosszat, te pedig ismered, az Istent butábbnak kellene tartanom náladnál, ami ugye nonszensz.

„Én miért mondanám bármire is, hogy rossz, mikor ő semmire nem mondta ezt?”

Isten mondhatja, és te is mondhatod. Te pedig nyugodtan mondjad arra, ami sérelmet, szenvedést jelent neked, boldogtalanná tesz téged, hogy SZRINTED rossz, és ebben bőven igazad lesz, csak tudatnod kell azokat a szempontokat, amelyek alapján neked valami rossz.

„Azt állítod, hogy az emberiség nem felejtett el semmit?”

Nem azt állítottam, hanem azt, hogy a jó és rossz tudása nem narkó, amelyet bevéve elfelejt valaki valamit. A felejtésnek nincs köze a jó és rossz tudásához, hanem például az egyén szellemi kapacitásától, figyelmétől függ. A jó és rossz tudása pedig egy gondolkodási mód, amely segítségével a dolgokat minősíti az ember jóra és rosszra osztályozva. Ehhez segítségül használja fel azt az értékrendet, amelyet a fejében már korábban külön erre a célra kialakított, tehát éppenséggel az emlékezéshez kapcsolódik, nem a felejtéshez.
Hogy az emberiség felejtett-e valamit, ez pedig alapvetően értelmetlen mondat. Egy ember, akinek van agya, az felejthet, de az „emberiségnek” nincs agya, amely felejthetne.

„Isten nem osztályozza sehol a dolgokat két csoportba, hanem mindenről azt mondja, hogy ez jó.”

Megint logikátlan mondatokat állítasz össze. Egyik értelmetlen dolgot, a másik értelmetlen dologgal akarod felülmúlni, így tökéletesen értelmetlen mondatot készítesz. Honnan veszed, hogy az Isten nem osztályoz két csoportba? Csak mert neked nem tetszik? Továbbá. Miért mondaná a rossz dolgokra, hogy jó? Mert te elvárod tőle a hazudozást?