Látom mindenki koncerteken érezte jól magát a hétvégén.
Mi meg kicsit árvízi védekeztünk besegítve a rokonságnak...

Azért szombaton pihenőidőben pont sikerült elkapni az m2-n 15h felé egy műsort, melyben a templomi orgona készítés csínját-bínját mutatták be. Nagyon tanulságos volt, sose láttam ehhez foghatót, úgyhogy ami szakmunka abba van, egy hammond ezek után maximum csak jelenthet messziről, ez a meglátásom.



A hangszerkészítés mesterei
Az orgona a legrégibb hangszerek egyike, amelyeken még ma is játszanak. A működési elve a típustól, a billentyűzet és a sípok számától függetlenül mindig ugyanaz: fújtató - billentyűk - sípok - és egy többé-kevésbé bonyolult szerkezet, amely nyitja vagy zárja a szelepeket, a kívánt hangnak megfelelően. Az orgona használatának első bizonyítékai az i.e. 3. századból maradtak ránk. Az idők folyamán sokat fejlődött az orgona. Több lett a billentyű, a klaviatúra, és főleg több lett a regiszter, ami bonyolultabb darabok eljátszását tette lehetővé. Egy orgona elkészítése - a fújtatókkal, a billentyűzetekkel, a szélládával, a sípokkal - akár több évet is igénybe vehet.
A francia dokumentumsorozat a hangszerek történetét kíséri nyomon, a hangszerkészítés bonyolult mesteri műveletein keresztül. Elsőként a Franciaországból eredő kintornát mutatjuk be: Barbarie-orgonának is nevezik a feltalálójáról, egy Barberi nevű olasz orgonakészítőről. Ez a vándormuzsikusok mechanikus hangszere, ami abban különbözik az igazi orgonától, hogy nem a klaviatúrán játszva szólaltatják meg, hanem egy kurblival megforgatnak egy hengert, amire rájelölték a hangokat. A kintorna első változatai már a 17. században megjelentek.

(nem tudom mikor ismétlik, de 16-án pl a zongoráról lessz ue!)