„Pálnak semmilyen földi hatalma nem volt, tanításaiért lefejezték a rómaiak, vértanúhalált halt”

Természetesen csak földi hatalma volt, az Isten nem ad hatalmat embernek ember feje fölé. Hogy Pál apostol agyafúrtan az „Úrnak” való szolgálatnak nevezte a hatalmát, nem módosít azon, hogy a hierarchia lépcsőfokán ő határozta meg a gyülekezete tagjainak a tennivalóit, a miheztartását, a viselkedését mások felé, a gondolkodását, és végső soron az életüket rendelte alá annak a hitrendszernek, amelynek szolgálata egy tévtanítás uralkodóvá válását valósította meg a gyülekezet életében. Természetesen attól nem válik igazzá egyetlen tévtanítás sem, hogy valaki életét adja érte, az csak konokságát bizonyítja, hogy nem volt hajlandó lelkiismeretesen utánajárni annak, amit tanítani kezd.

„Egy ember tudatos hazugságért nem hal vértanúhalált!”

Hazugságért nem, ám tévhitekért már haltak meg nem kevesen, és Pál apostol volt az egyik közülük.

„Én továbbra is egységben értelmezem a Bibliát és Istent. Ebben eltér a véleményünk.”

Nagyon eltér. Az ószövetség úristene nem az Isten.

„Pál apostol csatlakozott kilenc évvel Jézus halála után a húsvéti kijelentés köré szerveződő keresztényekhez, akiket addig ő maga is üldözött.”

Nem csatlakozott. Saját leírása alapján a megtérése után KERÜLTE Jeruzsálemet:
Gal 1,17: „Sem nem mentem Jeruzsálembe az előttem való apostolokhoz”
Arábiába ment, aztán vissza Damaszkuszba, és az hogy 3 évvel utána 15 napra meglátogatta Pétert nem jelent csatlakozást, sem azt, hogy ez alatt az idő alatt Jézus tanításai érdekelték volna. Ugyanis nem tőlük vette amit hirdetett:
Gal 1,12: „Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által.”
Ami természetesen nem igaz. Általános volt a hiedelem a zsidók között, hogy ha valamit Istennel kapcsolatban úgy gondolnak, amit addig nem volt a fejükben, akkor az kijelentés. Ha pedig Pál apostollal kapcsolatban összeadod mennyit nem foglalkozott Jeruzsálemmel, majd 20 év jön ki, mire valóban azért megy fel, hogy a saját kitalált evangéliumát egyeztesse a jeruzsálemiekkel:
Gal 2,2: „…eléjök adtam az evangyéliomot, melyet hirdetek a pogányok között, de külön a tekintélyeseknek, hogy valami módon hiába ne fussak, avagy ne futottam légyen.”
Nem jutnak egyezségre, azért osszák meg a területet körülmetéltekre és körülmetéletlenekre, mert Pál furcsa eszméit képtelenek átlátni. Mivel Pál tanítása csöpög a vértől, megtiltják a pogányoknak a vérivást, sőt azt sem engedik meg, hogy zsidóknak prédikáljon. Pál evangéliuma egészen más, mint a jeruzsálemiek evangéliuma, Pál az eredendő bűn ötletétől hajtva kidolgozza a megváltás hamis hitét, összefoglalja a római levelében. Jeruzsálemben a Bibliában található evangéliumok tanításait hirdették, nem Pál megváltás tanát, azt nem is ismerték. Ők nem megváltónak, hanem messiásnak hitték Jézust, ezért van a szövegekben a sok prófétai szövegre való hivatkozás, amely megint nem Jézustól, hanem az ő elgondolásaikból eredtek. A jeruzsálemi zsidó tanítványok akkor kezdtek csatlakozni Pál pogány kereszténységéhez, amikor a római hadsereg megtámadta a várost, és nem maradhattak többet ott, tehát 70 után, ekkor kezdik meg leírni a jeruzsálemi tanítványok szóbeszédeit evangélium néven, és próbálják meg először szinkronba hozni Pál keresztény tanításaival. De ekkor már Pál halott, és nem tud ellenállni annak, hogy tanításába beolvasszák a törvény alá vetettséget valló evangéliumok tanításait, amit oly kitartóan ellenzett például a Galátziai levél 3. fejezetében.

„Jézus keresztváltsága és feltámadása tökéletesen megérthető a Bibliából.”

Persze hogy érthető. Csakhogy a keresztváltság nem igaz. Az Istent sározza be butasággal, gonoszsággal, könyörtelenséggel, és igazságtalansággal, hogy a hiszékenyeknek kegyelmeket hamisan ígérhessen.