"A buddhizmus lehet megoldás erre, de csak addig, amíg az ember meg nem ismeri "személyesen" a Názáreti Jézust."

Nem kötözködni kívánok - különösen azért nem, mert a legtöbb dologgal egyetértek, amit írsz - csak szeretném megérteni, hogy ha - amint írtad - a buddhizmus megoldás lehet, akkor miért szükséges utána a "személyes" (ezt hogy értsem?) találkozás a Názáreti Jézussal. Ha már eljutottam a nirvanába, onnan már visszalépés volna bármiféle személyes találkozás akárkivel is, nem?

"Azért vagyunk erre képesek, mert Isten ezt megengedi nekünk, ekkor ez az Ő akarata, tervének része."

Tehát Isten akarata szerint cselekszünk akkor is, amikor látszólag Ellene megyünk, nem?:)

"1.ha egy olyan Föld bolygón élnénk, ami megmaradt volna az eredeti, lázadás előtti állapotában, akkor eszébe sem jutna az embernek, hogy önrendelkezéssel fölékerekedjen a Teremtőjének."

Én úgy látom, hogy a Föld bolygó, meg az egész világ pontosan ugyanolyan maradt, mint amilyen volt. A mi látásunk változott meg. És mivel az előbb beláttuk, hogy valójában nincs olyan, hogy önrendelkezés (nincs szabad akarat, mivel minden Isten akarata szerint történik),a probléma talán éppen az, hogy mi mégis azt hisszük (a mindennapokban), hogy van önrendelkezés, és hogy ezzel élnünk kell, ezért folyton jóra és rosszra tagoljuk a világot, mert azt hisszük, bármi jelentősége is van annak (Isten szemszögéből), hogy mi mit csinálunk "itt lenn".