"Nekem kicsit sántít az az indoklás, hogy Isten féltékeny az emberre és nem akarja, hogy az olyan szuper legyen, mint ő. Ha szereti, akkor miért ne engedné ezt meg neki?Az valószínűbb számomra, hogy valami "rossztól" próbálja megóvni az embert."

A Bibliában én azt olvasom, hogy nemcsak, hogy nem féltékeny, hanem a Szeretet kiteljesedéseképpen az emberrel helyreállítja azt a kapcsolatot, amiben képesek leszünk befogadni azt az ismeretfolyamot, amire mostani korlataink miatt nem vagyunk alkalmasak.

"Ebből (is) következtetek arra, hogy jó és rossz tudása nem egy előnyös dolog számunkra. Lehet hogy Istennek nem probléma, mert Ő látja a végső összefüggéseket, de az embert megtévesztheti a jó és rossz közötti folyamatos választási kényszer."

Egyetértek, de nemcsak megtévesztheti, hanem folyamatosan ebben a kínzóan bizonytalan, állandóan változó helyzetben tartja: mivel az emberi elme mindent és mindenkor viszonyítani kénytelen. Amint egy bekezdéssel később magad is rámutatsz az emberi szenvedésre, valahol nagyon mélyen mindenki érzi ennek a helyzetnek az alig elviselhető voltát. A buddhizmus lehet megoldás erre, de csak addig, amíg az ember meg nem ismeri "személyesen" a Názáreti Jézust.

"lehetetlen Isten akaratával szembemenni, tehát, mi emberek sem vagyunk erre képesek."

Azért vagyunk erre képesek, mert Isten ezt megengedi nekünk, ekkor ez az Ő akarata, tervének része.

"Így az én következtetésem továbbra is az, hogy nincs értelme a kérdésnek, hogy van e szabad akarat."

Az "így" kivételével, melyet a buddhizmusra alapozol, egyetértek a kérdés értelmetlenségét illetően. Az én "így"-em az, hogy az emberi akarat semmiképpen sem kaphat prioritást az istenivel szemben: mert

1.ha egy olyan Föld bolygón élnénk, ami megmaradt volna az eredeti, lázadás előtti állapotában, akkor eszébe sem jutna az embernek, hogy önrendelkezéssel fölékerekedjen a Teremtőjének.
2.a relativitásban fuldokló ember akarat-érvényesítési kísérleteknél asszisztáló, emberi döntésre várakozó "istenség" kirajzolódó képe teljes képtelenség!