„Akkor ebben nem értünk egyet, mert a Bibliát olvasva nekem egyetlen Isten képe rajzolódott ki.”

Persze hogy nem értünk egyet! A Biblia ugyanis nem egy istenképet közöl, hanem sokat. A két legfontosabb eltérés az Úristen kontra mennyei Atya istenképben rejlik, az Úristen ugyebár könyörtelen, pusztító, haragos és gyűlölködő az ellenségeivel, bosszút áll minden sérelemért, a mennyei Atya azonban irgalmas ellenségeihez, gondoskodó feléjük, és szereti ellenségeit, a kettő kép annyira üti egymást, hogy kiált. Az ellentmondás Pál apostol kísérelte meg feloldani, mert meg akarta őrizni a számára oly fontos hatalom végett az Úristen vonásait, hogy azzal riogassa a tévtanítását el nem fogadni akaró zsidókat és pogányokat. „Az Úristen haragja marad azokon, akik nem térnek meg a Krisztushoz”, ez a gondolat volt egy vezérelve Pál apostolnak, és irgalmasságának szélességét, mélységét és magasságát terjeszti ki azoknak, akik megtérnek a Krisztusban. A kettő közötti ellentmondást egy hazugsággal igyekszik feloldani, hogy Jézus véres engesztelő áldozata annyira megenyhítette az egyébként végtelenül könyörtelen és haragos Úristent, hogy onnantól kezdve irgalmas és ájtatatos arcát mutatja minden ellenségének, mint egy mennyei Atya. Tévedsz, a Biblia két szögesen egymást ütő istenképet rajzol meg, az egyik az ószövetség Jehovája, a másik pedig a mennyei Atya, aki Lélek és Szellem.

„Isten az ember akaratát figyelembe véve próbálja terelgetni életútján, ha az ember hagyja.”

Nem terelget. Tanítja azt, aki keresi a bölcsességet és az értelmet, a terelgetés és tanítás között óriási különbség van. Terelgetni barmokat szoktak, az embert pedig csak az ószövetség kezeli baromként.

„Isten az Ószövetségben is jóra tanítja az embert”

Isten nem tanít az ószövetségben. Az Úristennek nevezett hatalmi bálvány azonban teljesen megrontja az Istenről alkotott képet, azt hirdetik benne, hogy az Isten bosszúálló, haragos, gyűlölködő, és közönséges maffiózó, aki lemészárol mindenkit, aki az útjában áll, és talpát nyalja annak, aki az ő talpát nyalja. Ez neked „jóra tanítás”??? Tudsz gondolkodni egy picit?

„A jó szülő nem csak jó példával jár elöl, hanem dorgál is ha kell.”

A szombatnapon fát szedegető ember tökéletesen ártatlan, bűntelen, és normális ember volt. Dorgálás nélkül úgy megköveztette, hogy szegénynek máig fáj mindene a mennyországban. A népeket dorgálás nélkül irtotta ki, mert útjában volt annak, hogy a tejjel és mézzel folyó földet Izraelnek átadhassa. Dorgálás nélkül küldött medvéket gyermekekre, mert kedvenc szolgája kopaszságát csúfolták. Gyermekeket csapdostatott falakhoz, szintén dorgálás nélkül, nem is értették volna a dorgálást, és nem is volt miért őket dorgálni. Terhes nőket vágatott kettőbe, hogy a hatalmát fitogtassa. Ez neked kimeríti a jó szülő fogalmát? Ellentétben a te naiv hiteddel azt LÁTOM, ezzel a buta, ostoba úristen ideával nevelték az emberiséget, és miatta olyan véres történelmet alakítottunk, hogy röhögnek a példáján a földönkívüliek.

„ Tapasztalnia is kell a gyereknek, ez természetes.”

Csak nem ezt az ószövetségi úristen bálványozást, nem ezt a szolgai engedelmeskedést egy primitív bosszúálló zsarnoknak, aki félni és rettegni tanítja az embert, hogy ne kövessen el olyan gonoszságot, amilyet a hatalom csak annak tart.

„A szülőnek van egy értékrendje, amely szerint neveli a gyermekét. Később a gyerek eldönti, hogy számára megfelelő e ez az értékrend vagy sem.”

Nem így működik. Értékrenddel mindenkinek sajáttal kell rendelkeznie, minél később alakul ki az embernél, annál torzabb lesz. Lásd a hiszékeny keresztényeket, akik egy zsarnok hatalomvallás hazugságait képtelenek leleplezni és helyesen megítélni, mert mire sajátot és reálisat alakítottak volna ki, már megrontották őket egy átvett, hagyományozott, primitív értékrenddel. Az értékrend kialakítása egy folyamat, nem pedig egy késői döntés kérdése, és ha a gyermek nem tanul meg a saját tapasztalatain mérlegre tenni a saját szempontjait, akkor korán megzavarják megítélő képességét az átadni kívánt értékrend sajátosságaival, amely nála már természetesen hibásan fog működni. Senki nem egyforma, senki nem ugyanolyan jóval és rosszal rendelkezik, ha tehát a te értékrendedet akarod átadni a gyereknek, eleve bűnt követsz el, és nem teszel jót vele.




A Jézus tanításai szerinti élet egyenlő a szeretet útjával. Akkor úgy fogalmazok, hogy az embernek két választása van: szeretet útján jár vagy a gonoszság útján.
Te tudsz még ezenkívül más utat is? A valós szabad akarat abban áll, hogy e két út közül minden életkörülmények közepette választhat az ember.

„A szeretet útján járva boldog lesz az ember, ha a másik utat választja az egy szakadékba zuhan.”

A probléma azonban az, hogy a te a szeretet álcájába bújtatod az ószövetség alapján kiépített, embert megrontó eszméidet, és olyan felfogást alakítasz ki számukra téves nézeteiddel, hogy sírba viszed velük őket, nem a boldogságba. Te mondtad, hogy a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve, hát a te szereted eszméd pontosan ilyen „jó szándék”.

„attól még Jézus keresztváltságára szükség volt.”

Nem volt váltsághalál Jézus halála. A halála gyilkosság volt, amelyet Pál apostol el akart tusolni és a felelősséget magára az Istenre hárítani, ezzel az Istent vádolta meg gonoszsággal, igazságtalansággal és kegyetlenséggel. Az hogy te ingyen kegyelmet kapsz, az hazugság, mert Pál apostol állításaiból következtethetően nem volt ingyen a kegyelem, hanem Jézus vére volt a fizetség. Ez annyit tesz, hogy az Isten mégsem irgalmas, hanem könyörtelen, a bosszút áll mindenképp, csak hogy ha valaki elfogadja a Pál apostol szerinti tévtanítást a váltsághalálról, akkor a saját ártatlan fia vérét issza meg a tied helyett, őt veri el helyetted. Ez nem irgalom, hanem ostobaság, kegyetlenség, és nagymértékű igazságtalanság Jézussal szemben. Jézus azonban Pál apostol hamis tanításával szemben azt tanította, hogy a megbocsátás nem a vértől függ, hanem attól, hogy te megbocsátó vagy-e. Ezzel Jézus megbuktatta Pál apostol tévtanítását a megváltásról.