„Magában a jó és rossz tudásában, tehát a létező dolgok, a teremtés ilyetén való kategorizációjában látom a problémát, a lebukás lényegét.”

Milyen lebukás? Nincs abból baj, ha valamire állítod, hogy SZERINTED jó vagy rossz. A baj ott kezdődik, hogy „MINDENKINEK JӔ és „MINDENKINEK ROSSZ” kategóriákat állítunk fel, amely viszont hamis. A TÖRVÉNY pontosan ennek a hazug gondolatnak a terméke, ezért nem származik az Istentől Mózes törvényei. Ha azt gondoljuk, hogy létezik objektív jó, vagy objektív rossz, már zsákutcában vagyunk, mert az értékelés szempontjától függetlenül szeretnénk magát az értéket létezőnek tekinteni, holott kizárólag attól a szemponttól függ, amely alapján minősítve lett, és ezek viszont a saját szempontjaink. Istennek is vannak szempontjai, lehet megismerni, hogy neki mi a jó és neki mi a rossz, de hogy az embernek mi a jó és a rossz annak eldöntése kizárólag rá, mégpedig egyénileg különbözően rá tartozik. A teremtést például az Isten igen jónak tartotta, de sajnos állandó találgatás övezi miért tartotta jónak, mivel a minősítés szempontjának ismertetése elmaradt. És ebben bőven benne foglaltatik az, hogy másvalaki, más szempontból nem kötelező jónak tartani, de akár ő is tarthatja rossznak, ha talál olyan szempontot, aminek nem felel meg. A szemponthoz való viszony azonban nem kérdőjelezi meg egy dolog tökéletességét, csupán a viszonyát jellemezheti. Jézus tökéletességét például nem vonja az kétségbe, hogy a korabeli írástudók az ördög fiának tartották, és rossznak minősítették, az ő szempontjuk szerint igazuk volt, mert nem felelt meg életvitele a vallási előírásaiknak, amit ők jónak tartottak.

„Ez az édeni állapothoz képest visszaesés”

Semmi változás nem történt a világ állapotában attól, hogy az Édenkert specifikusan egy kísérleti üzemmé lett kialakítva, és onnan ki lett űzve Ádám és Éva. A világ maradt ugyanolyan, amilyennek teremtve lett, az élet és halál körforgásával együtt, és maga Ádám és Éva sem volt sosem halhatatlan. Sajnos az ember különös és misztikus jelentéssel ruházta fel a halált, holott az élet befejezésének ebben a körforgásban kell lennie megoldásnak, és ez a megoldás Istentől az élet befejezése, a halál. Az ember ezt a módot tette önkényessé, gyötrelmessé és félelmetessé, de hát ez a mi bajunk, nem az Istené.
TÉVEDÉS azt gondolni, hogy az Édenkert után elhangzó átkok az egész világot érintő átkok lennének, SZÓ NIJNCS RÓLA. Világosan Ádámra és Évára vonatkoztatja a leírás az átkokat, nem az egész emberiségre, vagy az összes ivadékára, hanem csak a „te magodra”, ami a közvetlen gyermekeiket érinti. A verejtékes munka is csak Ádámra (egyes szám!) vonatkozott, nem az összes emberre, ezért is van az, hogy sokan szeretnek dolgozni, nem verejtékkel keresik a kenyerüket, illetve, akik verejtékkel dolgoznak azok sem átok következtében, hanem emberi elnyomásnak köszönhetően verejtékeznek. Pál apostol tévtanítása következtében terjedt el az Édenkert rendkívül hibás értelmezése, miszerint a halál onnan eredt, és minden emberre kiterjedt, Édenkerti eset nélkül nem lenne szerinte halál a világban, de hát ez nem igaz, halál az Édenkert előtt is és utána is a világ természetes folyamatainak a valódi részét képező dolog volt és maradt. A történet laikus értelmezőinél bejöhetnek ezek a tévtanításból eredő előítéletekkel terhelt nézetek, de aki odafigyel a történetre, láthatja a következtetések erőltetettségét. Nincs visszaesés, nincs bukás, nincs világ megrontása, nincs eredő bűn. Az Édenkert egy projekt volt, amelyben elindult egy folyamat, két specifikusan létrehozott emberrel, akik megszerzik a jó és rossz tudását, aztán kikerülnek a világba. A világba már voltak emberek, és később is lettek, függetlenül az emberpár sorsától, erre még bizonyítékot is találhatsz a Bibliában, mikor a gyilkosságát elkövető Káint elűzik és egy Ádámtól független eredetű nép között települ le, Nód földjén. Az tehát megint egy téves értelmezése az Édenkertnek, hogy Ádám és Éva az ELSŐ ember volt, az azonban lehet, hogy a jó és rossz tudásának megszerzését kifejezetten ők intézték el.

„Akkor még minden "jó" volt és teljes”

Csakhogy a világ teremtése nem a te szempontjaid szerint volt jónak tartható, hogy az Isten miért tekintette az alkotását igen jónak, a történet NEM árulja el.

„Én úgy hiszem, hogy az ember az Édenben és most is a tökéletes Teljességben él”

Hát pont ezek a nézetek hiányoznak a történetből. Ellenkezőleg a történet azt állíthatná, hogy Ádám és Éva nem volt tökéletes, mivel nem rendelkeztek a jó és rossz tudásával, amivel egyébként képesek lettek volna rendelkezni, maga az Isten pedig már rendelkezett. Isten sem volt romlottabb, vagy tökéletlenebb attól, hogy rendelkezett a jó és rossz tudásával, sőt az ember is több lett általa, nem pedig kevesebb, vagy romlottabb. „Olyan lett az ember, mint mi közülünk egy”, mondta az Isten, ezzel nem magát tette hasonlóvá egy megromlotthoz, ahogy a keresztény értelmezésekből és a világfájdalmas, világromlottságot hirdető eszméikből pedig következik.

„csak akkor még ennek tudatában volt,most meg már nincs, azáltal, hogy a jó és rossz tudásával együttjár a teljesség állapotáról való megfeledkezés. Így értettem,”

Nem jár együtt. A jó és rossz tudása egy értékelési mechanizmus a fejben, nem pedig egy kábítószer, amitől felejteni fog valaki. Másfelől nem lettek fogyatékosabbak az Édenkerti állapotuktól attól, hogy kiűzettek, ellenkezőleg TÖBBEK lettek, mivel a jó és rossz tudásával IS RENDELKEZTEK.

„Úgy beszélsz, mintha létezne abszolút jó és abszolút rossz”

Ellenkezőleg. Arról beszélek, hogy van jó és rossz minősítési mód, de nem objektív, hanem az ember választott szempontjaitól függve. Hamisan akkor beszélünk róla, ha éppen azt objektív jónak képzeljük, ami egyébként csak a saját mértékünk szerint jó vagy rossz, vagy ha a saját mértékünket hazudjuk mögötte másnak, mint amit használunk a mérlegeléshez.

„A teljesség (Isten) szemszögéből nem lehet valami jó vagy rossz,”

Miért ne lehetne? Hiszen neki is lehetnek szempontjai, amelyek alapján meg fogalmazhatja, hogy mit tart jónak vagy rossznak. A megfogalmazások része egy kommunikációs nyelvnek, amely mások számára való megértést segítheti, és miért ne beszélhetné ezt a nyelvet?

„Ő nem tesz különbséget”

Nem erről van szó. A jó és rossz használata megkülönböztetésként, már emberi alkalmazási technika a saját kalitkáink és megosztásaink szerint, valóban nem jellemző rá. A megkülönböztetés azonban szükséges dolog, hiszen nem zavarhatja össze a különböző dolgokat, az persze fontos kérdés, hogy a különböző dolgokat osztályozza-e valami szempont alapján két csoportba, ahogy a Biblia sokszor elköveti ezt a hibát.

„Egyébként köszönet a felvilágosításért Elohim és Jehova terén, hasznos volt. (Más vajon miért nem így gondolja?)”

Gondolja. A mai Bibliakritika feltárta már, hogy a Mózes könyvek három forrásból erednek, mégpedig elohista, jahvista vallási forrásokból, amelyek a terület keleti és nyugati térfelén voltak honosak, és egy papi kódexból, amely a vallási rituálék egy fajtájának eredete, a Mózes harmadik könyvében szinte egészben innen van.