„Na mindegy, nekem az a logikus, hogy Isten ne ismerje a jó és rossz fogalmát, már csak azért sem, mert Előtte minden teremtménye egyenlő.”

A jó és rossz tudása nem egyenlő jónak vagy rossznak LENNI, jót vagy rosszat TENNI. Ha valaki tudja mi a rossz, nem lesz tőle bűnös, pusztán elkerüli, ha akarja.

Már írtam, hogy a jó és rossz tudása szerintem nem valódi tudás, hanem felejtés.”

Nem felejtés. Egy értékelési mód a fejünkben, amely választott szempontok szerint sorolja jobbra vagy balra az egyébként szempontjainktól függetlenül sokféleségben, és különbözőségben létező valóságot.

„a Bibliában, ami pedig arra utal, hogy Isten jó és rossz tudója, enyhén szólva gyanús, emiatt a furcsa többes szám miatt.”

Az Édenkert főszereplőjének előadott Úristen egyébként is gyanús, mivel nem lélek és szellem, hanem konkrét fizikai lény, aki nem tud teremteni embert, hanem csak formálni a föld porából, mintha valami szervetlen anyagból összekísérletezné a szerveset, tud beszélni az emberhez tehát van szája, nem tudja hogy hol bujkál, tehát nem mindenható, ruhát varr, tehát van keze, a fákat sem teremti, hanem ülteti, szóval nem az élő Isten a történet igazi szereplője. Magas tudományos-technikai szinten létező valaki lehet, akit Ádám és Éva joggal tekintett maga fölött állónak, hiszen genetikusan a létrejöttjüket neki köszönheti. De hogy valaki ismeri a jót és rosszat, az nem probléma. Egyszerű kommunikációs eszköze lehet annak kifejezésére, ha valami neked örömet, vagy bánatot, gyönyört vagy szenvedést jelent. A fő probléma az igazság nem ismerése jelenti, mert bölcsesség nélkül a jó és rossz tudása könnyen összezavarható, a jó rossznak a rossz jónak hazudható, és a megértést így csak nehezíti.