Amit emlegetsz az nem az "elosztás", hanem a "felosztás", ami szükségszerűen tartalmaz egy elosztási fázist is (pl. welfare csekk) a begyűjtés (pl. adófizetés) után.
Az elosztás pusztán arról szól, hogy mindenki szeretne mást is használni, mint amit ő maga közvetlenúl előállít, tehát cserél, természetesen leghetőleg úgy, hogy saját előnnyel záruljon a művelet.
Ez zajlik/zajlott közvetlen csere, vagy rablás (végül is ez is a csere egyik formája, hiszen a másik megölésével fizetni az elvett javakért elég gazdaságos, amíg el nem fáradok) formájában a legprimitívebb társadalmakban is, később ezek fejlődtek közvetett csere ( a pénz megjelenése), képzelt csere (amikor már nem értékre, hanem csak értékpapírokra cserélsz, hiszen ezek értékét csak a kibocsájtóba ill. a papír továbbra is értékként való elismerhetőségébe vetett hit adja), mint ahogy a rablás helyett is megjelentek a dolog szervezettebb (pl. háborúk) ill. kifinomultabb formái (pl. gazdasági kényszerítés, monopolhelyzet kialakítása, ...).
Ma jellemzően senki sem azt (vagy akár annyit) fogyaszt, amennyit dolgozik, vagy termel (ez megint két különböző dolog, lehet keveset dolgozva sok értéket létrehozni, ill. sokat dolgozva is lehet negatív értéket létrehozni, hiszen pl. a rombolás is igényel erőfeszítést), tehát van egy ma létező, többé-kevésbé globális elosztási rendszer, ami többeknek szimpatikus, többeknek nem.
Ennek a rendszernek a helyi variációi térnek el pl. a felosztás mértékében (pl. Usa és EU között) és rendszerében (a kevésbé kapitalista országok).
Hab a tortán az, hogy az emberek zöme valamilyen szintű felosztással egyet is ért (mert jótékonykodni és segíteni végül is nem rossz érzés), a kérdés az erre használt módszer önkéntességében és ellenőrizhetőségében van (a fene sem szeret olyannak adni, aki szerinte nem érdemli meg, különösen, ha az adományt még ki is kényszerítik, ráadásul a mértékét is az általam elképzelt lehetőségeim figyelembe vétele nélkül határozzák meg).

schgy