„Először is kit értünk Isten alatt? Én katolikus szemmel vizsgálódom és arra az Istenre gondolok, akit Jézus hirdetett.”

Csakhogy összekavarod azzal az Úristennel, akit Mózes és a próféták hirdettek. A kettőt a katolikusok nem képesek szétválasztani.

„Isten akarata szerint él vagy nem Isten akarata szerint él.”

Nem így van. Ugyanis senkitől nem várható el, hogy olyan akarat szerint éljen, ami nem az övé, másfelől az Isten akaratát hamisan tolmácsolják, ebben bajnokok a Mózes és a próféták, harmadszor, az Isten akarata nem az emberek engedelmeskedésében, hanem az emberek boldog életének megvalósításában áll. Ezért tanított Jézus boldogságról és nem engedelmeskedésről.

„De én a valós szabad akaratról beszélek, ami a földi életben lévő szabad választásaink felett áll és amit nem befolyásolnak az életkörülményeink.”

Hanem mi befolyásolja? A te hiedelmed Mózes és a próféták tévhite alapján?
Az akarat nem csak választásokban, hanem az emberi szándékok, tervek, vágyak kifejezésében is megnyilvánul, nem csak életkörülmények, hanem az egyén felfogása, értékrendje, logikája is befolyásolja, amely természetesen nem baj. Baj ellenben, hogy felállítasz fölé egy hamis akaratot, ami nem hajlandó figyelembe venni az ember életkörülményeit, és úgy akar parancsokat osztogatni neki, mintha ez lenne az isteni rend maga.

„Én azt mondom, hogy a valós szabad akarat azt jelenti, hogy Isten akarata szerint akarok e élni, ahogy Jézus hirdette vagy nem akarok Isten akarata szerint élni.”

Jézus nem „akaratot” hirdetett, hanem azt, hogy meg lehet találni az Istent, és milyen módon. Az Isten Lélek és Szellem, szükség tehát nem papokra és prófétákra hallgatni, hanem a belső szobában lélek és szellem által hozzá fordulni Majd a megtalált Isten kinek-kinek megmondja az akaratát, ha ugyan van részére akarata. Isten akaratának nem valamiféle engedelmeskedés a megfeleltetése, ahogy a próféták tévesen hirdették, hanem az ember életének boldoggá tételében rejlik.

„Ezt úgy értettem, hogy Isten tökéletes és az ember soha nem lehet teljesen hasonló Istenhez.”

Nem is az Istenhez akart Ádám és Éva hasonlítani, hanem rendelkezni akart a jó és rossz tudásával, mint az Isten. „Olyanná lenni” fogalmazás nem a hasonlóvá válást jelenti ebben az esetben, hiszen a vonatkoztatás egy birtokolt dologra vonatkozik, nem pedig a birtokosra magára. Senki nem akar egyébként „olyan lenni, mint az Isten”, az ember tökéletességét sem valamihez, máshoz, akár istenhez való hasonlatosságban, hanem képességeinek megfelelő cselekvésében határozhatjuk meg. Az ember lehet tökéletes, és ezért is tanított Jézus, mert beszédeinek megértésével valóban el tud jutni az ember a tökéletességre. Nem a túlvilágon, nem a transzcendenciában, nem csupán lélekben, hanem valóságban, az életben. A keresztények ezzel szemben sosem lehetnek tökéletesek, nem csak azért, mert nem tudják megérteni Jézus beszédeit Mózessel és Pál apostollal kevert tévtanítások elfogadása miatt, hanem mert belenyugszanak a világosságban járás helyett Pál apostol tanította homályos látásban.

„Soha nem lehetünk olyan tökéletesek, mint Teremtőnk”

Ember. Nekünk nem olyan tökéletesnek kell lenni, mint a Teremtő, hanem olyan tökéletesek kell lenni, mint az ember. Az Atya atyaként tökéletes, a fiú fiúként, a szarvas szarvasként, és nem nyúlként. Irgalmasságban azonban lehetünk olyanok, mint a mennyei Atya, és ebben lehetünk olyan tökéletesek, mint a mennyei Atya, aki felhozza a napját, jókra és gonoszokra, igazakra és hamisakra egyaránt, irgalmasságot gyakorol a gonosz felé is.