„"Ne ölj!" Az egyik parancs a Tízparancsolatból. Ez a parancs primitív?”

A törvény nem csak 5 darab a szeretet tanításával összhangba hozható parancsból áll. Korábban is említettem, ha nem olvastad volna, hogy a törvény lényegi része azonban nem a szeretet tanításával hozható összhangba, hanem egy bálványisten hatalmának tiszteletére lett kialakítva, aki szemmel nem látható és kézzel nem fogható módon ad állítólagosan próféták és képviselői által parancsokat a saját szolgálatára. Ilyen alapokon még az életvédelmi rendelkezések is megfontolásra késztetnek, mert életellenes parancsokkal együtt szerepel. Ha ilyen egymásnak ellentmondó parancsok vannak egy rendszerbe foglalva, hogy „ne ölj”, másfelől pedig „öld meg”, akkor látnunk kell, hogy van egy felettes szempont, amely szétválasztja azokat, akiket meg kell ölni, azoktól, akik életét nem szabad megölni. Ez a szempont a hatalom, és a csúcsára helyezett bálványúristennek szóló szolgálat, a mindenben megkövetelt engedelmesség, minden egyéb bűnös, gonosz, istentelen, és az ilyen ellenség..


„A szabad akaratot arra kaptuk, hogy eldönthetjük, be akarjuk tartani a törvényt, vagy nem.”


A szabad akaratot nem arra kaptad, hogy eldönthesd, szolgálsz vagy sem, hanem arra, hogy nem szolgálsz. Az ószövetség elismerése mellett persze rendkívüli agytornára van szükséged ahhoz, hogy bizonyítsad, az ószövetség által kínált hamis istenségnek, a bálványúristennek való szolgálat az az ember szabad akaratát jelenti, de ilyen hazugságokkal nálam könnyen lebukhatsz.

„A szabad akarat: az embernek az a képessége, hogy fel tudja ismerni a jót és a rosszat, és el tudja dönteni, hogy melyiket választja.”


Nincs igazad. A szabad akarat az ember szabadságát kifejező szándék megnyilatkozása, hogy ne szolgáljon senkinek, hogy ne más határozza meg számára például azt, hogy mit tartson jónak vagy rossznak, vagy akár azt, mit értékeljen, mit vessen el, merre menjen, merre ne menjen. A jó és rossz felismerése pusztán értékelési mechanizmus a fejben a saját különböző szempontjaid, mértékeid, elvárásaid, és mintáid figyelembe vételével, köze nincs a szabad akarathoz. A kettő közötti választás nem szabad akarat, hanem mérlegelés kérdése, amely értékelésnek rengeteg meghatározó szempontot, kiindulópontot, vagy mértéket vesz az ember figyelembe.



„Ha úgy döntesz, hogy a parancs ellenére megölsz egy embert, megteheted. de viselned kell a bűn következményeit.”

Te erősen el vagy tévedve. Egy gyilkosságot nem azért ne kövessen el valaki, mert azt valamilyen primitív rendszer parancsba foglalta. Az egyszerűen következik az emberi együttélés szükségéből, a szeretetből, az együttműködésből, az emberi élet tiszteletéből, sok mindenből, az ilyet nem szolgai megfontolásból kell elutasítani, vagy mert az ószövetség zsarnok bálványúristene bűnnek tartotta a szolgai módon behódolt embereinek a meggyilkolását. Ugyanez az Úristen persze könnyedén ad parancsot ártatlanok mészárlására, mert szombaton mondjuk fát szedeget, vagy mert valakit a kopaszságáért csúfolnak, vagy mert olyan helyen lakik, amire fáj a foga, és egyébként is a vérontás a kedvence, rágalmazva mindenkit gonoszsággal, bűnnel.

„A "Ne ölj"- höz hasonló parancsokat nevezi az egyház Természetes erkölcsi törvénynek.”

Csakhogy ez nem természetes erkölcsi törvény. A természetben nincs ilyen parancs, az ölés sok élőlénynek megélhetési forrása. Ismét felhívom a figyelmed, hogy sem ilyen parancs, sem ilyen törvény nem létezik, függetlenül attól, hogy kegyetlen hadjárat megindításával léptette Mózes ezt életbe, Isten nevét hazudva mögé. Az ölést az embernek nem azért kell kerülnie, mert az törvény, vagy, mert azt egy hatalmas, gonosz, és zsarnok diktátoristen könyörtelenül parancsba foglalta, hanem azért, mert kíméli az emberek életét, védi, és óvja, mert megértette az együttélés folyamatait, feltételeit, lehetőségeit.

„Isten szeretetből megteremtette az embert a Földön. Szabad akaratot, és jelzőkaróként törvényeket adott neki.”

Bocsánat. A törvényeket nem az Isten adta. Mózesnek köze nincs az Istenhez, valami igen eltévedt varázslót nézett Úristennek. Innentől kezdve egész levezetésed csak rémült csapongás hogy vajon, ha nem engedelmeskedhetsz előírt parancsoknak, akkor mit kell tenni?

„Ha már a "Ne ölj"-nél tartunk, például az életet megkeserítő háborúk.”

Háborúkat az ószövetségi bálványúristen simán parancsba adott. Népeket kellett kiirtani, mert neki az tetszett, háborúkat szított, ellenségeket mészároltatott le, és neki bizony mindenki ellenség volt, gonosz és bűnös, aki nem engedelmeskedett szolgaként a parancsainak.