Na igen...
Amikor az ember gyereke tavasszal nekiáll az ágyásokat kialakítani, akkor azt hiszi, hogy mindenre lesz ideje.
Aztán egy darabig, amikor a kis gézengúz gazok elkezdenek kibújni, akkor tépkedi is serényen és az ágyások mint a patyolat oly tiszták.
És....amikor jön egy hetes eső amikor még ránézni sem lehet a földre, nem rálépni, akkor a kis gézengazok elemükben vannak és törnek előre, mint a törökök Egernél.
Aztán hősünk itt veszíti el a fonalat, nem tudja hol kezdje, honnan tépje, hol kapálja, hol húzkodja...
És eszébe jut a szűzföld tavasszal, amikor elkezdte a veteményezést, és nagy tervekkel, nagy lendülettel bevetette még a kert sarkát is, hogy minél több zöldséget tudjon nevelni.
A mondás igaz: addig nyújtózkodj amíg a takaród ér...pontosabban a kapád és a lendületed:-)))