„Feleslegesen rugózol ezen az Ádám és Éva sztorin. Az egész lényege abban van, hogy olyat tettek, amit nem szabadott, tehát Teremtőjükkel szemben engedetlenek voltak.”

Persze hogy ez benne van. Azonban engedetlenséget csak akkor lehet bűnként kezelni, ha törvénybe lett foglalva, ezen felül az Édenkertben tiltás nem lett kiadva engedetlenség ellen sem. Ha az engedelmeskedés nincs parancsba foglalva, akkor a tiltás nem egy hatalmi követelés kifejezéseként jelenik meg, hanem például életvédelmi figyelmeztetésként, ahogyan az a történetben jelentkezik. Ha például te a barátodnak megtiltod a háztetőn a munkát, mert beszakadhat a tető, és meghalhat, a tiltás nem egy hatalmi viszony létét fejezi ki, hanem egy baráti figyelmeztetést adsz az életének megóvása érdekében. Az Édenkertben jól láthatóan nem hatalmi viszony volt meghatározva az ember és az állítólagos Úristen között, sőt, az ember szabadságát garantálta az Úristen a kert bármelyik fájáról való evéssel, amely sajnos a keresztény értelmezésekből szeret kimaradni, hogy egy kétesélyes választásra szűkítsék a kérdést, és engedetlenségi problémával lázadásos jelenetté hamisítsák a történetet. A legfontosabb probléma az engedetlenség hangsúlyba helyezésénél, hogy elterelik a figyelmet a valódi problémáról, tudniillik, hogy Ádám és Éva birtokba veszi a jó és a rossz tudását. De mivel egy kereszténynek fogalma nincs ennek jelentőségéről, az ószövetség ártalmas istenképe miatti hangsúly eltolódása az engedetlenség problémájára nem okoz gondot.


„Tökmindegy, hogy milyen szándékkal, mint tudjuk, a pokolhoz vezető út is jószándékkal van kikövezve.”

Ne légy ilyen banális. Tehát nem mindegy. A szándék egyébként le van írva, amely NEM az Isten elleni lázadásban, hanem a bölcsesség utáni vágyban realizálódik. Már elnézést, de neked nincs igazad. A jószándék pedig nem automatikusan visz a pokolba, hanem kellő ostobasággal megspékelve.

„Isten tiltását semmibe vették. Fellázadtak ellene.”

A fűre lépni tilos tiltás megszegése nem jelent lázadást a park birtokosa ellen, különösen akkor nem, ha azért lépsz rá, hogy a beesett labdát kihozzad. Ádám és Éva esetében is világosan leírja a történet, hogy nem azért esznek a fáról, mert lázadást terveltek ki az Isten ellen, hanem azért, mert megkívánták a bölcsességet.

„Az ószövetség egésze csaknem erről szól. Isten megmondja az embernek, mit szabad és mit nem. Törvény alá helyezi az embert, ezt jól látod.”

A probléma ezzel az, hogy köze nincs Istenhez annak a törvénynek, amit Mózes adott Izraelnek. A törvény nem az Istentől eredt, mivel Isten nem parancsuralmi rendszerben képzelte el az emberrel való viszonyát, nem választott ki népet azért, hogy törvény alá vesse, olyan törvény alá, amely embertelen, lélek és szellem ellenes, valamint az emberből kifejezetten szolgaembert akar faragni. Isten nem adott olyan törvényt az embereknek, amely értelmetlenül gyilkolja az engedetleneket, pazarló módon mészárolja füstjükért és illatukért az állatokat, és képviselőket állított volna maga és a nép közé. Nem adott olyan törvényt, amely egy szövetséget abban látja létrejönni, hogy körülmetéli az ember az előbőrét. Nem adott olyan törvényt, amely legyilkolja azt, aki nem metéli körül magát. Az Úristen semmiben nem tér el a Mózes által elítélt pogány istenektől, csak éppen szemel nem látható és kézzel nem fogható bálványt állítottak fel benne. Az Isten lélek és szellem, ahogy Jézus tanítja, nem pedig diktátor, ahogy Mózes tanítja. A törvény nem az Istentől ered, Mózes és a próféták mind a tudatlanság és hatalomvágy áldozatai.

„Az újszövetség Jézusa pedig kiveszi az embert az írott törvények alól és azt mondja, hogy Isten minden törvénye a szívekbe van írva”

Ilyet Jézus nem mondott, mert ostoba törvényeket senki nem akar az ember szívébe íratni, Miért is akarná, hogy a törvény primitív bosszúelvét ne parancsra, hanem szívből indítva tegyék az emberek? Hogy az állatok mészárlását áldozati célokból ne parancsra, hanem szívből tegyék az emberek? Hogy a szomszédot szívből kövezzék meg, ha látják szombatnapon dolgozni? A törvény szívbe írását nem Jézus mondta, hanem Jeremiás, akit viszont nem az Isten küldött. Jeremiás és a nagy próféták nem ismerték az Istent, minimum az önnön szzívükből prófétáltak egy isteni eredetűnek képzelt törvény mellett, ha ugyan nem szándékosan hamisította a szájukba a szavakat a vallási hatalom.

„Mindazonáltal be kell tartani a törvényt, de ez természetes is.”

Hogy volna természetes egy primitív, barbár, hatalmat bálványozó rendszer törvényeinek betartása? Miért kellene? Főleg szívből? Jézus is eltörölni jött a törvény ostobaságait, nem pedig megszilárdítani. Jézus lélek szerinti életet tanított, nem törvény szerintit, csak nem értették meg a tanítványai.

„Isten törvénye az emberi szívekbe van írva és lelkiismeretünkben nagyon is tudjuk, hogy mi a jó és a rossz.”

Nincsen Isten törvénye az ember szívébe írva, mivel Istennek nincs törvénye. Isten lelket adott az ember szívébe és szellemet az elméjébe, nem pedig törvényt. És nem tudja az ember alapból, hogy mi a jó és mi a rossz, te vagy rá az élő példa, aki képtelen felismerni egy emberi butaságból született törvényrendszerről, hogy nincsen az Istentől.

„A bűn nem más, mint tudatosan lelkiismeretünk ellenére rosszat teszünk.”

Ezt honnan olvastad, mert ilyen a Bibliában sincs. Az ószövetségben a törvény megszegése a bűn, az újszövetségben nevezik hibásan „ami hitből nincs”, a „minden törvénytelenséget”, „test szerinti életet”, szóval hamisítanak jobbról, balról. A lelkiismeret pedig az ember felfogásától függően értékel, erősen megtéveszthető és félrevezethető, ezért nyugszanak meg ellenségek is a saját igazukban, mikor ellenfelüket megölik, ezért hisznek el a keresztények óriási hazugságokat is, megnyugodva abban, hogy becsületesen teszik azt.

„ A lázadás, a bűnre való hajlam sajnos minden emberben benne van.”

Ez nem hajlam kérdése, egyik sem. Ugyanígy mondhattad volna, hogy a megalkuvás és az erényre való hajlam is minden emberben benne van, holott az egyik vagy másik választása többnyire körülmények mérlegelésének és nem hajlam vezetésének kérdése. A lázadás is elnyomás kérdése, nem pedig hajlamé, és joga van az embernek olyan hatalmakat elutasítania, amelyek kihasználják, kifosszák, és gyötrik az életét, mint például Mózes zsarnok Úristene, aki abban leli örömét, ha az állatok vérét pazar módon, értelmetlenül, kiontják, ha a gyermekeik zsengéjét neki adják, és egy teljes népet tud szolgálatába kényszeríteni kegyetlenségével.

„Ebből az Isten ellen lázadó természetünkből Ádám és Éva óta, tehát a kezdetektől fogva nem tudunk kitörni.”

Nem is kell, mert benne sem vagyunk. Ádám és Éva ugyanis nem volt lázadó, olvasd el ismét azt a történetet. A jó és rossz tudását szerezték meg, nem pedig az Isten uralmának megdöntését tervezték volna.

„Ennek pedig halál a következménye, amiből csakis Jézus tud kimenteni bennünket”

A halál nem az Édenkerti események következménye. Hol olvastad, hogy az Édenkertben bárki is meghalt volna azért, mert evett arról a fáról? Hol olvastad, hogy a halál elkezdett uralkodni a világon a történetben? Csupán egy aznapi halál lett beígérve, ami nem történt meg. Sőt az aznapi halál helyett Ádám élete több mint 800 év lett. A halál nem az Édenkertből eredt, az emberpár ebben az esetben nem tudta volna, hogy mi lehet a következménye a gyümölcsevésnek, ha nem lett volna már halál a világban, nem lehetett volna fenyegetni őket a halállal. A halál a teremtés része, az elmúlás, a pusztulás, a keletkezés és születés a teremtett természet minden élőlény életének végpontja, a befejezésének Istentől rendelt módja. Azért lett ültetve az örök élet fája a kertbe, mert az emberpár halandónak lett teremtve, és idővel szakíthasson arról a fáról is. Örökéletűnek teremtett embernek tökéletesen felesleges lett volna a fa ültetése, nem beszélve arról a verzióról is, hogy ha viszont mégis a jó és rossz tudás fájáról evés tette volna halandóvá őket, a kirekesztés ennek ellenére tette volna értelmetlenné az ültetést. A kiűzetés zárta el a lehetőséget az örök élethez, nem pedig tette az emberpárt halandóvá. Ott van a történetben, megint figyelmetlen vagy, és előítélettel olvasod a szöveget, hogy a keresztény tévtanításokból eredő értelmezésed ne sérüljön. Az AZNAPI halál csak ígéret volt még a jó és rossz tudásának megszerzése előttről, ám fel lett cserélve kiűzetésre és átkokra, vélhetően azért, mert bizonyíthatóan nem saját elhatározásból, hanem megtévesztésből szakítottak. Tehát nem A HALÁL volt beígérve, ahogy a felületes keresztény értelmezők hamisan állítják, hanem az AZNAPI HALÁL volt beígérve, ami nem következett be, és be nem ígért kiűzetésre és szintén be nem ígért átkokra lett felcserélve.
Jézusnak pedig köze nincs az egészhez, az örök életet nem az Édenkert Pál apostol által kitalált hamis problémájának megoldására kínálta, hanem saját tanításának megcselekvőinek Isten ajándékaként lett meghirdetve, függetlenül az Édenkerttől.

„Ő hozza egyensúlyba a mérleg nyelvét úgy, hogy valamennyi ember valamennyi bűnéért megfizetett. „

Nem fizetett meg. A bűnökért nem kell „megfizetni”, amikor lehet megbocsátani. Jézus nem megfizetést hirdetett, ez Pál apostol hazugsága, hanem megbocsátást. Tudsz vajon különbséget tenni a kettő között? A megfizetés megkövetelésével Pál apostol Istent tette hazuggá és gonosszá, mivel semmit nem hajlandó igazán megbocsátani, csak ha vért ontanak cserébe. Ezen kívül hamissá tette, mert más vérét, sőt ártatlan vérét hajlandó elfogadni a tettes vére helyett, ettől az igazságtalanságtól képes kiengesztelődni, és ott is hazuggá tette, hogy vérontást követelővé tette az Istent arra az esetre is, ha valaki csecsemőként hal meg és semmi bűnt nem követet el, vagy ha csupán tejet lopott azért is, amiért még a legszigorúbb bíróság sem ítéli halálra az embert.
És nincs „valamennyi embernek” bűne. Vannak akik igazak, vannak akik ártatlanok, és számtalanok vannak, akik életükben nem követtek el halálra méltó bűnt. A csintalanságok, és kisebb rosszalkodások nem ítélendők halálra, még Mózes törvényeiben sem, pedig annak isteni eredetet hazudnak.

„A valóságos halál és a valóságos feltámadás nem egyenlő azzal, hogy valaki élete végén meghal és eltemetik.”

Dehogynem. A valóságos halál ugyanis a bűn zsoldja Pál apostol szerint, nem pedig a képzelt halál. A valóságos feltámadás pedig az ígéret, amelynek példáját Jézus valóságos halálból való visszajuttatásával mutatják be az evangélisták. A többi keresztény spekuláció olyanoktól, akik nem értették meg Jézus tanításait.